Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

TANULMÁNYOK - Ritóókné Szalay Ágnes: Balsaráti Vitus János — magyar orvosdoktor a 16. században

azok, akik ismerték az udvari orvos sajátos helyzetét. Négy könyvből álló magyar nyelvű munkája az orvostudományból csak azokat a gyakorlati kérdéseket tartalmazta, amelyekre a chirurgusoknak, azaz a borbély-sebészeknek szükségük lehetett. Járva-kelve az országban, betegeit ellátva, nyilván csak azt tartotta meg a szakirodalomból, amit saját tapasztalata alapján, a hazai viszonyok között szükségesnek tartott. A chirurgiák bevezető része általában az anatómia volt. Ebből valamennyit meg kellett tartania, mert csak erre építhette további anyagát. A csontok helyrerakása, lőtt és egyéb sebek ellátása, görcsös fájások szüntetése, széklet-vizelet rendezése, epe-vesekövek kezelése, a kenőcsök készítése stb. a sebész feladata volt. A bel betegségeknél az érvágás, köpölyözés, a mérgezések felismerése tartozott még ismeretanyagukba és természetesen egyszerűbb gyógyszerek javallata. Balsaráti műve Szikszai szerint nagyon népszerű volt. Bizonyára csak kéziratos úton terjedt másolatról másolatra. Ma már semmit nem ismerünk belőle. Ha majd egyszer a magyar orvostörténeti kutatás összehasonlítja a 16—17. század fordulójáról fennmaradt több kéziratos receptgyűjteményt, talán egy közös forrásra bukkan. Ezek a kézikönyvecskék nagyon hasonló gyógyszerkészítményeket tartalmaznak. Meglepően elkülönülnek a következő század hasonló műveitől abban, hogy nem tartalmaznak semmiféle, a józan észtől és mai ízlésünktől távol álló alapanyagokat. Ezt a céhek felügyelete is magyarázná, ha ugyanez nem volna érvényes a következő századra is. Talán feltételezhetjük, hogy orvos-szakíró művének másolatai terjedtek el széles körben a 16. század végén.

42 Balsaráti orvosi működése mellett ezekben az években közéleti szerepléséről is tudunk. 1568. januárban egy a füzéri tárgyalásnál jóval nag/obbszabású hitvitára került sor Kassán. A hit tisztaságát védő államhatalom képviselője ezúttal Svendi Lázár volt, a német főkapitány. Ő hívta egybe a felvidéki lutheránus lelkészeket és tiszavidék protestáns papjait, hogy számonkérjék Egri Lukácstól elhajló nézeteit. Az egyháztörténetben jól ismert hitvita eredménye egy Egri Lukács tanait elítélő nyilatkozat volt, amelyet a vezető kassai lelkész után mindjárt Balsaráti írt alá.

43 Általában meglévő és a vita során talán még megnövelt tekintélye biztosíthatta számára ezt a helyet. Az új kamarával való jó kapcsolatát mutatja a sárospataki Sztárai ügy is. A délvidék híres reformátora, Sztárai Mihály még Perényi idejében került Patakra lelkésznek. De a földesúr halála után nem tudott az új helyzetbe beilleszkedni. Gazdasági természetű ellentétei voltak a főkapitánnyal, és ezért jobbnak látta csendben és gyorsan távozni. A megszeppent pataki magisztrátus „doktor uramat" menesztette Kassára, hogy az ügyet kimagyarázza, ártatlanságukat tanúsítsa.

44 prodibunt" kifejezésből látszik, hogy 1575-ig a mű nem jelent meg nyomtatásban. Szikszai e mondatát nyilván a sírnál álló Dobó családnak szánta, hogy mint Patak új urai pártfogolják a könyv megjelenését. Néhány ilyen kéziratos receptgyűjtemény a 16—17. század fordulójáról: MTA Könyvtára. Kézirattár. K 95 és K 96. OSzK Kézirattár. Oct. Hung. 500. Lampe, Fr. A.: História ecclesiae reformatae in Hungária et Transylvania. Utrecht, 1728. 214. ,,hiszem, hogy doctor uramtul kegyelmetek nyilván megh értette mynemu ok nélkül Ztaray My hali az plébános innét el ment. . . Igaz eleget marasztam, hogy el ne menne Doctor uram által." OL. E. Szepesi Kamara. Repraesentationes. 1567. nov. 7.