Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
TANULMÁNYOK - Ritóókné Szalay Ágnes: Balsaráti Vitus János — magyar orvosdoktor a 16. században
1562 és 1567 között Erdély és a királyi Magyarország közötti határok többször megváltoztak. A felvidéki várháborúk során először János Zsigmond nyomult Kassáig, majd német katonai segítséggel az ellentámadás Munkácsig hatolt előre. A királyi Magyarország jelentősen megnövelte területét, elfoglaltak néhány fontos végvárat (Tokaj, Szatmár, Erdőd) és a bányavidéket is hatalmukba kerítették. A kincstár ezzel új jövedelmi forrásokhoz jutott, de az új, megnövekedett feladatokat a távoli Pozsonyban székelő magyar kamara csak nehezen tudta ellátni. Ezért a Kassától keletre eső terület igazgatására megszervezték az ún. Szepesi Kamarát. Ez az intézmény elsősorban a királyi jövedelmeket kezelte, de politikai hatalmat is jelentett a hozzá tartozó területen. Hatásköre soha nem tisztázottan és pontosan el nem határolva kapcsolódott a felvidéken állomásozó német katonaság parancsnokának jogos vagy jogtalan natalmaskodásával. A Szepesi Kamara elnöke Bornemisza Gergely, ekkor többek között már szepesi prépost és csanádi püspök volt. A protestantizmusnak lutheri ágát nem üldözte, sőt tűrte, mert szövetségest talált bennük a kálvinizmusnak nevezett radikálisabb irányzat terjedésének elhatárolására. A helyi intézkedések végrehajtói a kamarai tanácsosok voltak. Közöttük az első Paczóth János, akit a füzéri hitvitából ismerünk. Ez az újonnan szervezett intézmény közvetítő volt a bécsi udvar felé. Minden ügyet véleményezve kellett továbbítaniuk, ezért akinek hatalmasabb pártfogó nem jutott, igyekezett velük jó barátságban lenni. Az eddig távol székelő központi hatalom keze ezután apró-cseprő ügyekben is elért ebbe az országrészbe. Az utódok nélkül meghalt Perényi birtokai nagyrészt a koronára szállván, Balsarátinak ebben az új helyezetben kellett valahogy a helyét megtalálnia. Az életrajz szerint ekkor már ismert orvos volt, akit sokfelé hívtak. Ez az életmód az ország akkori útviszonyai miatt sok testi törődéssel és fáradsággal járt. Mégis inkább a szabad magángyakorlatot választotta és nem keresett vagy nem talált újabb patrónust. 1568 nyarán jegyezték fel azt az úgy látszik nagy föltűnést keltő beavatkozását, amellyel egy csillapíthatatlannak tűnő vérzést sikerült megállítania. Egy köztiszteletben álló eperjesi polgár száján dőlt a vér, és ezt a méltán halálosnak tűnő betegséget sikerült orvosolnia. A feljegyző sajnos a gyógymódról nem őrzött meg semmit. 40 Szikszai ezekre az évekre teszi magyarnyelvű orvosi könyvének megírását, amikor patrónus nélkül lévén, erre is jutott ideje. 11 A hangsúlyos fogalmazást megértették 40 1568. júl. 25. ,, Dominus Urbanus Noctua Senator Epperien. Primarius. . . absente coniuge, in laethalem aegritudinem incidit, cui per os incredibili copia sanguinis effluxit. Qui Dei beneficio per D. Joannein Vitum sedatus est." Kokavinus id. Diariuma. Báthori Kristóf halálát is egy ilyen vérzés okozta: ,,Báthori Christoph maxima ac fatali sanguinis fluxu laboravit, kiben meg is holt, mert Blandrata sistálta az vérnek folyását, nem engedte, hogy az nyavalyának matériája kimenjen az fluxus által, félvén attól, hogy kimegyen az calor vitális." Szamosközy István történeti maradványai. 4. Bp. 1880. 14. 41 ..... in is ta orbit ate patrocinij siti, vitae que privatae secessu paulo quietiore plusculum otij nactus, quatuor libros de re medica in usum chirurgoruni lingua vernacula conscripsit, ad rectiorem et exquisitiorem curandorum morborum praxin illos informare conatus. Qui ipsi libri convenientissima methodo ad commoditatem empiricorum medicorum singularem compositi si aliquando prodibunt, praepostera ista et temeraria, ne dicam insana medicationis ineruditae ratione emendata atque explosa, dici non potest quantum utilitatis ad pátriám nostrum universam sit inde redundaturiim." Szikszai E 4 . A ,, si aliquando
