Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
TANULMÁNYOK - Ritóókné Szalay Ágnes: Balsaráti Vitus János — magyar orvosdoktor a 16. században
Az udvari orvosnak ebben az évben (1564) állandóan készenlétben kellett lennie Már láttuk, hogy Perényi Gábor betegsége miatt a hitvita színhelyét is áttették Terebesről a füzéri várba. A 30 éves főúr olyan beteg volt, hogy még abban a hónapban megírta végrendeletét is. 33 A gyötrő ízületi fájdalmak nyilván fokozták ingerlékenységét és azokat a nem kedvező tulajdonságait, amelyekkel környezetének mindennapjait terhelte. Ha összegyűjtjük a különböző korabeli forrásokat, nagyon kedvezőtlen képet kapunk róla. Az egykorú hagyomány úgy tartotta, hogy bátyját, akit apja túszként hagyott a töröknél, mikor az kiszabadult, a Bodrogba fojtatta; más változat szerint megmérgeztette, hogy az örökségen ne kelljen osztozniuk. 31 Anyjával is kegyetlen volt. „Prini Gábriel sokat rötteget az miat, hogy eclés annya el futót tüle. Kinec minden ioszaga másra szalla" — írja róla Bornemisza Péteri A legtöbb rosszat róla Forgách Ferenc jegyezte fel Históriájában. Tőle tudjuk, hogy esztelen féltékenységgel gyötörte feleségét. Nem vitte soha vendégségbe, hogy idegen a közelébe ne férkőzhessen, sőt saját asztalához se engedte, ha más is volt jelen. Férfival nem beszélhetett, férfi szeme elé nem kerülhetett. Nem engedte, hogy az ablakon kitekintsen, ha eltávozott otthonából, az ablaktáblákat bepecsételtette. Amikor egyszer betegen feküdt és felesége körülötte sürgölődött, az udvarból egy nemes ifjú véletlenül az úrnő ruhájához ért. Perényit úgy elöntötte az indulat, hogy parancsot adott az ifjú elevenen való befalazására. Ebben ugyan az udvarnép valahogyan megakadályozta, de végül mégis megmérgeztette. A rémtörténetek egyikébe Forgách, nyilván ahogy ő is hallotta, Ba/sarátit is belekeverte. Perényi síron túl is terjedő féltékenységében arra akarta feleségét rávenni, hogy az az ő halála után se menjen máshoz feleségül. Amire az asszony azt válaszolta, hogy ő inkább azon imádkozik, hogy férje őt túlélje, egyébként a jövőre nézve nem tehet semmi ígéretet. A dühöngő Perényi erre kivont karddal kényszerítette udvari orvosát, Ba/sarátit, hogy keverjen mérget az asszonynak. Az életét féltő orvos engedelmeskedett, és nem sokkal férje halála után a méreg elsorvasztotta a fiatalasszonyt. 3 " Elfogadhatjuk-e hiteles közlésnek Forgách rémhistóriáját? Korának történetét akarta megírni, nincs okunk arra, hogy tudatos hamisítással vádoljuk. Az viszont más közléseiből is kiderül, hogy forrásfelhasználására jellemző a kritikátlanság. Rostálás és szelídítés nélkül közölt mindent, amit hallott, ha az tendenciozitásának megfelelt. Legkevésbé se törekedett megvalósítani a ,,sine ira et studio" elvét. Ebben az esetben az Erdélyből Ferdinándhoz pártolt Perényi (Forgách fordított irányba tette ugyanezt!) portréja lett még sötétebb. Az udvari orvos nála csak mellékszereplő, szerepeltetése csak hitelesíti a történetet. PerényirbX a kortársak tanúsága alapján akár ennyire elvakult indulatkitörést is elhihetünk. Országh Ilona ugyan két évvel túlélte férjét, de nem lévén gyermekük, halálával óriási vagyon szállt a királyra. Életének utolsó két éve fáradságos küzdelem volt az üres királyi kincstárral, amely leste-várta a halálát. A bécsi egyetem jogász professzora és egy pénzügyi bizottság 33 Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás. 3. Bp. 1879. 97—102. 34 Bethlen Farkas: História. Keresd, 1684—1690. 142. 83 Bornemisza Péter: Ördögi kísértetek. Kiadta Eckhardt Sándor. Bp. 1955. 176. 36 Id. a 9. jegyzetet. A téma drámaíróinkat is megihlette a romantika korában. Garay János Országh Ilona címmel írt szomorújátékot (1837). Vitus ebben aljas csábító, aki a maga számára akarja megszerezni a fiatalasszonyt. Kölcsey drámájának: Perényiek (1826) csak az első felvonása maradt fenn. Tárgya ak;t testvér konfliktusa.
