Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

MŰHELYTANULMÁNYOK - Szlatky Mária: Ötezer év orvosi ruhái

ujjatlan vagy nagyon bőujjú, öves, gallér nélküli felsőruhát (csuhát, reverendát stb.), fejükön sapkát viseltek. A felső tunika később bő köpennyé lett, gyakran prémszegéllyel, kapucnival, kámzsás gallérral. A fejfedők a legváltozatosabb formákat mutatták — a fejhez simuló, fület is takaró sapkától, a kapucnin, csuklyán keresztül, turbánszerűen csavart, lelógó sálban végződő fejfedőket, magasabb süvegeket stb. ügyelhetünk meg. A legkedveltebb szín a vörös, de elég gyakran kéket is viseltek. Ez az öltözék az alapja a középkor végén kialakuló, már a reneszánsz stílusjegyeit is mutató tipikusan orvosi viseletnek. Rendkívül bő, vörös színű köpeny (talár), prémgallér, vörös barett, kesztyű és gombos végű bot alkotják ezt az öltözetet. Ez a viselet, mint az orvosi foglalkozás méltóságának legjobb kifejezője, megőrződött a későbbi századok során is, s végül hagyománnyá lett. Egyetemeken, ünnepélyes alkalmakkor (doktorrá avatás stb.) még ma is ebben a viseletben jelennek meg az orvosok. A bemutatott képeken jól látható, hogy a mester öltözete erősen különbözött a segéd, sebész vagy gyógyszerész ruházatától. A magister, a tudós orvos viselete mindig ünnepélyesebb, a többieké világibb jellegű, „divatosabb", rendszerint rövidebb s a praktikus szempontoknak is jobban megfelel. Amputáció. 16. századi fametszet. Az orvos hosszú talárban, könyvvel kezében, a sebész gazdag reneszánsz polgári ruhában, a segéd egyszerűbb polgári öltözetben látható