Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

MŰHELYTANULMÁNYOK - Szlatky Mária: Ötezer év orvosi ruhái

Anatómiai lecke. Illusztráció B. Anglicus: Le propriétaire des choses, Lyon, 1495. c. müvéből Ugyancsak erre az időszakra esik az első világi orvosi iskolák (Salerno, Párizs, Montpellier), majd később, a XII. századtól az egyetemek orvosi fakultásainak létrejötte. (Párizs, Bologna, Padua stb.) Az egyetemi orvosképzés új korszak kezdetét jelenti az orvostörténetben. Európa országaiban sorra születtek a rendeletek, amelyek az orvosi mesterség gyakorlását, büntetés terhe mellett, csak azoknak engedik meg, akik orvosi végzettségüket tanúsító bizonyítvánnyal rendelkeznek. Az első ilyen rendelet II. Frigyes császár Constitutiója (1231). Az egyetemi képzés megindulásával a gyógyító tevékenységet folytatók között is nagyarányú differenciálódás ment végbe, s ez megkülönböztető módon nyilvánult meg öltözékükben. A tudós, egyetemet végzett orvosok műtétet nem végeztek — ezt méltóságukon alulinak vélték. Az operálás a chirurgusok dolga volt, így önálló foglalkozási ágként elkülönült a sebészet. Az orvosi foglalkozás laicizálódása és a városi élet, kereskedelem fellendülése következtében sorra létesültek a gyógyszereket is árusító üzletek, amelyek eleinte vegyeskereskedések, de később — különböző korlátozó rendelkezések hatására — kialakultak az első patikák, s a patikus alakja jól ismert figurája lett a városi életnek. A sebészek, gyógyszerészek egyetemet nem végeztek, működésüket és képzésüket eleinte semmilyen törvény nem szabályozta. Később, a XIV-XV. századtól tevékenységük már többnyire céhek keretén belül folyt, bár ez alól is