Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

MŰHELYTANULMÁNYOK - Szlatky Mária: Ötezer év orvosi ruhái

divatnak. Ez az ellentétes mozgás, a hasonulni-különbözni vágyás nem csupán az egyén-társadalom viszonyára jellemző, hanem a társadalom különböző rétegei is kifejezik ily módon más réteghez való tartozásukat, attól való különbözőségüket. Hasonulás és elkülönülés vágya éppen az emberek ruházkodásában, a divat változásainak alávetett öltözködésben mutatkozik meg a legszembetűnőbben. Fentiekből következik, hogy amikor az orvosok stb. koronként és helyenként változó viseleti szokásait kutatjuk, akkor — a kor általános öltözködési szokásainak ismertetése után — elsősorban az orvosok stb. társadalmi helyét, szerepét kell körülhatárolnunk. Tudva természetesen azt, hogy a gyógyító tevékenységet folytatók sohasem képeztek egy egységes társadalmi réteget, hanem műveltségi szintjüktől, vagyoni helyzetüktől és attól függően, hogy milyen körben fejtették ki tevékenységüket közöttük is erős differenciálódás ment végbe, ami ugyancsak kifejeződött öltözködésükben. Az orvosi öltözékek bemutatását nehezíti az a tény, hogy eredeti polgári ruhadarabok a múlt század kivételével csupán elenyésző számban maradtak ránk, hiszen a ruha anyaga nem időtálló, s mint személyes használati tárgyat, nem is őrizték sosem, így régebbi korokból többnyire csak néhány remekbekészült főúri, uralkodói, egyházi öltözet őrződött meg. A mégis előkerült polgári ruhaleletek olyannyira megrongálódtak, hogy csupán a szabásra, anyagszövésre vonatkozóan nyújthatnak értékes támpontokat, első pillantásra nehéz meglátni bennük az egykor esetleg pompás viseletet. Hogy mégis rekonstruálni tudjuk az egyes korok orvosi öltözékeit, a korabeli ábrázolásokat és írott feljegyzéseket gyűjtöttük össze és tanulmányoztuk, szem előtt tartva mindig, hogy a képi ábrázolások legtöbbször annak a kornak és helynek viseleti szokásait tükrözik, amelyben az ábrázolás készült, s az ábrázolt személyre és korára nézve korántsem tekinthetők mindig hitelesnek. Jól példázzák ezt az egymástól ruhájukban is merőben különböző Kozma és Dámján ábrázolások, vagy mint jellemző példát megemlíthetjük a Spiegel der Artzney, 1532. címlapját, amelyen elmúlt korok 24 kiemelkedő orvosfiguráját láthatjuk, egyként német reneszánsz viseletben. Történelmi korok orvosi öltözékeit áttekintve, vizsgálódásunkat — már a XX. századba lépve — az orvosi ruházat egy sajátos formájának, az orvosi munkaruha (steril orvosi öltözék) kialakulásának történetével zárjuk. ORVOSI ÖLTÖZÉKEK AZ ÓKORBAN Talán a legrégibb orvos, akit írott feljegyzésekből ismerünk, s akinek alakját számos kis szobor-figura őrizte meg, a közönséges halandóból lett egyiptomi gyógyítóisten: Imhotep. A róla készült ábrázolások mindegyikén hosszabb-rövidebb ágyékkötői visel, felsőteste többnyire fedetlen, nyakát-mellét néha ékszergallér ékesíti. Ez az öltözék semmiben nem tér el az egyiptomi férfiak szokásos viseletétől, amelynek fő eleme az egymásra hajtott, derékon megerősített ágyékkötő. A nők szorosan testhez simuló varrott inget, kalasirisí viseltek. Az egyiptomiak viseletében az egyszerűség és hasznosság dominált. Ruháikat általában fehér lenvászonból készítették, amelyek