Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
MŰHELYTANULMÁNYOK - Szlatky Mária: Ötezer év orvosi ruhái
MŰHELYTANULMÁNYOK ÖTEZER ÉV ORVOSI RUHÁI SZ LATKY MÁRIA A ruházat, az öltözködés funkcióival és történetével általánosságban már sokan foglalkoztak. Mi most egy szűkebb kérdésre keresünk választ. Arra, hogy miképpen öltözködtek a gyógyítással foglalkozó emberek: orvosok, sebészek, gyógyszerészek, fürdősök, ápolók az idők folyamán. Azt kutatjuk, hogy a társadalom egy bizonyos csoportjának öltözéke mennyiben felelt meg az adott kor általános divatjának s mennyiben tért el ettől, és ha eltért, ez foglalkozásukkal mennyiben függött össze. Vizsgálódásunk középponti kérdése, hogy az orvosok stb. társadalmi helyzete, megbecsülése milyen formában nyilvánult meg öltözetükben, s az egyes korokban volt-e az orvosok stb. viseletében valami megkülönböztető, különleges, ami foglalkozásukat jelezte volna már ruházatukban is. A kérdés ilyen speciális felvetésével nem találkoztunk sem az általános divattörténeti, sem az orvostörténeti szakirodalomban, így tanulmányunk csupán úttörő jellegű kísérlet lehet az orvosi viseletformák összegyűjtéséhez és értelmezéséhez. A ruházat legalapvetőbb funkciója az emberi test védelme. De már a legrégibb időktől kezdve esztétikai, etikai tartalmak kifejezőjévé is vált az öltözet. Esztétikai szempontból a ruházat alkotás, az öltözködés művészet — időhöz, helyhez kötött —, amelyben az ember legközvetlenebbül vall részint egyéni, másrészt a kor általános ízléséről, stílusáról. Az öltözködést bizonyos vonatkozásban úgy is tekinthetjük, mint nonfiguratív művészetet — nem ábrázol, hanem kifejez. Ugyanakkor a ruházat eszköz, szimbolikus jelrendszer is, amelyben kifejezésre jut viselőjének társadalmi helyzete, rangja, neme, kora, vagyoni állapota, foglalkozása stb. Ezt a szimbolikus jelentést jól példázzák azok a szigorú előírások, amelyek a különböző korokban pontosan meghatározták például az uralkodói öltözetet. De mint később látni fogjuk, nem csupán az uralkodók, hanem általában az emberek a történelem folyamán mindig, írott vagy íratlan, de mindenképpen szigorú szabályok szerint öltözködtek. Az öltözködés története nem választható el a divat történetétől, bár — szűkebb fogalom lévén — nem is azonosítható vele. „A divat annyi, mint utánzás, felkapása annak, amit valaki kezdetf — vélte Arany János, s valóban, az utánzás a divat lényeges eleme, legalapvetőbb jellemzője pedig a múlékonyság, változékonyság. A pszichológusok az utánzást a biológiai védekezés egyik formájaként, a nyájban élő élőlények természetes reflexeként határozták meg. Az analógia kézenfekvő. Az ember társadalmi lény, alkalmazkodik környezetéhez, utánoz, azaz követi a divatot. Ám az ember individuális lény is, különbözni is akar környezetétől — ellenszegül a