Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

TANULMÁNYOK - Antall József — Doleviczényi Péter — Kapronczay Károly: Jan Nepomuk Czermak (1828—1873) a gégetükrözés egyik felfedezője

tett volna kimozdítani a magyar élettan oktatását a holtpontról. Hasonló véleményt alkotott róla a pesti orvosi iskola többi kiválósága is, valamint a hatásuk alatt álló budapesti Kir. Orvosegyesület. Markusovszky, Hirschler és Semmelweis ajánlására az egyesület 1858. október 14-én kooptálta tagjai közé Czermakot,

10 aki nem sokkal később első egyesületi előadását éppen a gégetükrözésről tartotta, majd az elméleti ismertetés után bemutatta annak új fényreflektálásos alkalmazását." Két héttel később a Teichmann-féle vérjegecesedést ismertette. Ez az eljárás éppen ebben az időben honosodott meg Európában.

12 Czermak az egyesület majdnem minden tudományos előadásán megjelent, hozzászólásaiban az éppen tárgyalt problémát az élettan oldaláról világította meg. Újabb egyesületi előadását 1859. március 15-én tartotta, amikor is egy operált gyomorsipolyos kutyát mutatott be és az emésztés élettani vonatkozásait tárgyalta.

13 Ugyanebben a hónapban megismételte a pesti és a budai orvosok előtt a vérkeringésről és a vérnyomásról, annak méréséről tartott egyetemi előadását.

14 A német nyelv használata körüli vita nem érintette közvetlenül az Orvosegyesületet, hiszen ott az alapszabály is kimondta a magyar és a német nyelv szabad előadási gyakorlatát. Itt, a kétnyelvű tudományos társaságban otthon érezte magát, sőt biztatást is kapott a magyar orvosi közélet nagyjaitól találmányának tökéletesítésére és népszerűsítésére.

15 A C Z E R M A K-F ÉLE GÉGETÜKRÖZÉSI ELJÁRÁS Czermak indirekt laryngoskópja a gégevizsgálás új korszakát vezette be, amely a gégetükrözés két alapvető kérdését — a tükrözést és a megfelelő megvilágítást — oldotta meg. Az orvostudományt már az ókortól kezdve izgatta az orr-, fül- és a gégeüreg in vivo tanulmányozása, amelynek akadálya Czermakig éppen a megvilágítás volt. Pompei feltárásánál találtak olyan orvosi lencséket, melyeket feltehetően a szájüreg megvilágítására használtak, de ilyen jellegű kísérletekre csak a 18. században találunk adatokat. Levret francia szülész — csupán kíváncsiságból — fémlappal világított be először az orrba, majd a szájba, végül a fülbe.

lfi További adat nincs a fémlap használatáról, nem ismerjük, hogy gondolt-e ennek gyógyászati jelentőségére. A 19. század legelején — 1804-ben — Majna —Frankfurtban Bozzini gyertyafénnyel megvilágított fényvezetőt szerkesztett. Ez egy hajlatban végződő, belül fémlappal kettéválasztott fémcső, a hajlatban tükörrel. A járatba vezette a fényt és tükör segítségével a gégére vetítette, míg a másik járaton keresztül tanulmányozta a megvilágított részt. Az ormót-an szerkezet használata nehézkes volt, hiszen az elhelyezett tükör állandó változ10 Semmelweis Orvostörténeti Szaklevéltár. Bp.-i Kir. Orvosegyesület Levéltára. 1857/58 év. (nagygyűlési jegyzőkönyvek) 11 A Bp-i Kir. Orvosegyesület jubileumi évkönyve. Bp. 1937. 153. 12 Teichmann, Ludwig: lieber die Krystallisation der organischen Bestandteiler des Blutes. Göttingen. 1853. 13 SOL. Orvosegyesület Levéltára. 1859. évi tudományos ülések jegyzőkönyvei. 14 u. o. 1859. márc. 26. ülés. 15 A Bp-i Kir. Orvosegyesület jubileumi évkönyve. 154. lB Navratill Imre: A gégebajok. Pest, 1866. 4.