Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
TANULMÁNYOK - Ritóókné Szalay Ágnes: Balsaráti Vitus János — magyar orvosdoktor a 16. században
nem tudott következtetni, nagyon óvatos volt az orvosság ajánlással, borban áztatott újviaszt rendelt. A bort értjük, mert az ország egészségtelen ivóvizei helyett az orvos bármi panasz esetén azonnal „főtt vizet" tanácsolt betegeinek, vagy borban oldott gyógyszereket. Nehezebb megmagyarázni az új viasz javallatát. Ez a szer a borbélysebészek patikájának állandó kelléke volt, de inkább csak külsőleges használatáról vannak adataink. Balsaráti talán Pliniusra támaszkodva méz helyett használta, mert a mézesborról (mulsum) valóban azt tartották, hogy gyógyítja a sárgaságot. Az aranyas pohár, arany lánc, arany forint az arany gyógyító hatása miatt kellett. Úgy hitték, hogy éppen az epebetegségeknél hasznos szer. No meg a similia similibus, az ebharapást szőrivel elve is érvényesülhetett ebben az esetben, az aranyat színe miatt tarthatták a sárgaság gyógyszerének. Egy bizonyos, teljesen ártatlan szert javasolt, ami mai ismereteink szerint nem használt, de nem is árthatott. Óvatosságára mutat, hogy a sárgaságnak az ókortól legelterjedtebb gyógyszerét, a chelidoniumot (vére hulló fecskefű) sem merte ajánlani a betegség okának pontosabb ismerete nélkül. Pedig ezt az egyébként ugyancsak sárga színe miatt gyógyhatásúnak tartott növényt minden orvosi kézikönyv ajánlotta ilyen esetben. 51 Gyógyszerrendelései alapján igazán kedvező képet nyerünk Balsaráti orvosi gyakorlatáról. Hogy e meggyőződésünket aláhúzzuk, összehasonlításul közöljük a száz évvel később élt udvari orvos, Pápai Páriz sárgaságra adott receptjeit: „Majd mindenek felett hathatós a tavasszal szedett lúd fiak ganéj a, meg-aszalva, törve: tölesének bort reá, aljon rajta, s az higattyát le-szürvén, aprónként igya éjomra .. .az iziért fa-hejat és nádmézet tehetni köziben". További készítményéhez emberi vizelet is kell. Végre ő is a régi próbált chelidoniumot ajánlja: „Vére-hulló füvet, csengő füvet rakjon a sarujában, s járjon rajta: annál jobb, ha kebelét, süvegét-is meg-rakja véle". 53 Messzi földről sereglettek hozzá a betegek, amint Szikszai írja. Az orvosi tanács mellett minden bajbajutotton segített, ha kellett akár jogi ügyekben is. E kép mögött persze ott van még a középkori szemlélet. Az egyszerű nép számára írni olvasni tudás az ismeretek egészét jelentette. A valóságban Patak és környéke lakosságának minden kérdésére bőségesen elegendő lehetett Balsaráti tudása. Háza ezért valóságos kórház volt, ahová mindenkit befogadott. Ezek a kis adatok hozzájárulnak ahhoz, hogy kedves, megbecsült személyét jobban megismerjük. 51 A viasz ritka belsőleges használata: Dioscorides II. 105. ,,Cera omnis mollit, calfacit, modice explet corpora: datur in sorbitione dysentericis." A mézesbor sárgaság esetén: Plinius NH XXII. 24. ,, Varró regium cognominatum morbum arquatum tradit, quoniam curetur mulso". Az arany gyógyító hatásáról Matthioli, P. A.: Commentarii in Pedacii Dioscorides Anazarbei de materia medica libros 6. Velence, 1559. 675. ,,Auri vires prodidit Avicenna secundo sui operis volumine, sic inquiens. Aurum in omnibus suis partibus aequale est. Inseritur medicamentis, quae atrabiliariis competunt morbis". A chelidonium maius hasznáról a sárgaság ellen az ókori szerzőknél Fuchs, L. : De história stirpium. Basel, 1542. 864-865. Nálunk Méliusz P.: Herbarium. Kolozsvár, 1578. 178/b. Az „Ars medica" is javallja (226). „Celidonianak leweleth zeod megh, razd megh hogy Bogár ne legyen kezoette, megh ne mossad, hanem chak ugy takard bele az ket Szarath es labayth, es az ket h karyath kenyekygh. Eyelre ismét h mast h kes rea, megh probalt oerwossagh ez byzonnyal". Elekes György figyelmeztetett, hogy Lonicer, A.: Kräuterbuch. Ffurt/M 1573. 239. szerint az új viasz „a beleket tisztítja, nyugtató hatású a májra, magas lázra". 52 Pápai Páriz id. mű. 200—202.
