Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KRÓNIKA

HALMAI JÁNOS (1903-1973) Dr. Halmai János egyetemi tanár, a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógynövény és Drogismereti Intézetének több mint két évtizeden át volt igazgatója. Munkássága két önálló, de mégis egymással szoros kapcsolatban álló szakterületre oszlik: az egyik a farmakognozia, a másik a gyógyszerészet történetének művelése. Halmai professzor 1903-ban született Nyitrán, gyógyszerészi oklevelét 1925-ben szerezte meg kitűnő eredménnyel a budapesti egyetemen és 1931-ben a „doctor pharmaciae" címet nyerte el summa cum laude minősítéssel. A növénytani és farmakognoziai szakismereteit a pesti egyetem Növényélettani Intézetében fejlesztette ki Pál Árpád professzor irányításával. Ezen idő alatt is már foglalkozott a gyógyszerészhallgatók növényélettani oktatásával. 1939 szeptemberében a jelenlegi Gyógynövény és Drogismereti Intézetbe került át, ahöi még intenzívebben bekapcsolódott a gyógyszerészhallgatók oktatásába. Hamarosan, 1942-ben magántanárrá habilitálták. 1949. február 1-én került a tanszék élére, mint tanszékvezető docens és 1957. augusztus 17-től mint egyetemi tanár. Halmai professzor 1952. óta az Egészségügyi Tudományos Tanács Gyógyszerkönyvi Bizottságának tagjaként is működött. Az V. és VI. Magyar Gyógyszerköny szerkesztőbizottságában a farmakognoziai albizottság elnöke volt. Már fiatal tanársegéd korában nagy érdeklődéssel fordult a gyógyszerésztörténelem felé. Felkutatta, feldolgozta és előadóüléseken előadta a magyar gyógyszerészet legkiválóbbjainak biográfiáját a magyar gyógyszerészet fejlődésének fontosabb eseményeit. Ezen alapos és széleskörű munkásságának eredménye, hogy az egyetemen 1940-ben megbízást kapott a „Gyógyszerészet története" című fakultatív, majd 1954. óta kötelező tárgy előadására is. Előadásai alapján jegyzetet írt és adott ki. A gyógyszerésztörténelem művelése szükségszerűen magával hozta, hogy a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságban kifejtett aktív tevékenységén túlmenően mint gyógyszerésztörténész bekapcsolódott a Magyar Orvostörténelmi Társaság munkájába is, ahol éveken át mint aktív vezetőségi tag működött. Halmai professzor nagy érdeme, hogy a második világháborúban szétszóródott gyógyszerésztörténeti emlékanyagot fáradhatatlan energiával és hangyaszorgalommal összegyűjtötte. Főleg nagy jelentőségű gyógyszerész- és kultúrtörténeti szempontból is a szakkönyvek megmentése, amivel alapját képezte a mai több mint tízezer kötetet magábafoglaló Ernyey József Gyógyszerésztörténeti Könyvtárnak. A gyógyszerésztörténelem tárgyi emlékei iránti szeretetét bizonyítja, hogy végrendelkezésében gyógyszerésztörténeti magángyűjteményét is a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumra hagyta. Halmai professzor a gyógyszerésztörténelem területén nemcsak hazai vonatkozásban, hanem nemzetközi szinten is jól ismert és megbecsült személy volt. Nemzetközi megbecsülését mutatják külföldi egyesületi tagságai. Az Académie Internationale d'Histoire de la Pharmacie rendes (választott) tagja volt 1959. július 31. óta. Gyógyszerésztörténeti szakirodalmi munkásságára vonatkozó adatok : írt egy gyógyszerésztörténeti összefoglaló munkát, 6 monográfiát, és 107 közleményt.