Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Bunge, M. (ed.): The methodological unity of science (Lambrecht Miklós)
Ferenczi Sándor ekkor már súlyosan beteg. 1933. május 24-én meghal. Munkásságát Ilse Barande 9 fejezetben foglalja össze s közli Ferenczi műveinek teljes bibliográfiáját. Sajnálatos, hogy mialatt Svájcban Ferenczi német nyelven kiadott válogatott művei a második kiadást is megérték, egész munkásságát felölelő összes művei pedig nemrég jelentek meg német, olasz, francia nyelven, itthon a nagy magyar idegorvos és pszichiáter alig néhány írása olvasható magyarul. Nyilván e mulasztást kívánták pótolni azzal, hogy 1971-ben a Buda Béla szerkesztésében megjelent „A pszichoanalízis és modern irányzatai" c. könyvben közlik két jelentős tanulmányát. E célt szolgálták az Orvosi Hetilapban FerenczköX megjelent írások is. Ma, amikor tudjuk, hogy a fejlődés lépcsőfokai nem hagyhatók ki az igazi fejlődés károsodása nélkül, szükség lenne a pszichoanalitika elméleti és gyakorlati munkáinak ismertetésére is. H. Szende Klára Bunge, Mario (ed.) : The methodological unity of science. Dordrecht - Boston, D. Reidel Publ. Co., 1973., VIII + 264 p. A szerkesztő, Mario Bunge vándorfilozófusként Buenos Aires után most Montrealban dolgozik, a McGill egyetemen hirdetve az „egységes tudományfilozófiát". Előző állomásán még a fizika és filozófia határán állva adta ki „Az okság" c. könyvét, amelynek magyar fordítása 1967-ben jelent meg (Gondolat k.). Azóta egyre jobban a filozófia felé tolódott, amelyet a szerkesztésében megjelent könyv két tanulmánya is bizonyít. E gyűjteményes kötet válogatás a Bertrand Rüssel emlékére rendezett filozófiai szimpozion anyagából. 12 szerző tanulmányait a szerkesztő 9 fejezetbe csoportosította. Mindegyikhez bevezető autoreferatum és irodalmi jegyzék, ill. jegyzetfüggelék tartozik. A szerkesztő előszava indokolta a tárgyi csoportosítást, majd az I. fejezet bevezető tanulmányában „Bertrand Russel's Reguláé Philosophandi" címmel (per analogiam Newton regulái) Russel filozófiai fejlődését és Wittgensteinhez való viszonyát elemzi. Itt szójátékot is megenged magának, a filozófia ,,LSD"-jét „Learn, Solve problem, Discuss" szavakból vonva össze. A II. fej. („Formai science") 1. cikkét Ch. Castonguay (Ottawai egy. Matematikai Int.) írta „Matematika és ontológia" c; e két „formális" tudomány egymáshoz való viszonyát elemzi matematikusokra (mint a legendás N. Bourbaki) és logikusokra (pl. a nálunk is ismert Quine) hivatkozva. A 2. cikkben /. Corcoran (New York State Univ., Filozófiai Int.) „A logikai elmélet és a metodikai gyakorlat közti szakadék" hálás tárgyáról írt. A III. fej. egyetlen cikke „Physics" tárgykörből Roger B. Angel-tő\ (Filozófiai Int.): „Relativitás és kovariancia". A fizika és ismeretelmélet határáról szóló fogalomkör és viszonylatok az elméleti fizikán kívül állók számára nehezen elképzelhetők. A IV. fejezet (Biológia) 1. cikke P. Pirlot és R. Bernier (Montreal, Egy. Zoológiai és Filozófiai Int.): „Bevezető megjegyzések a szerv—működés viszonylathoz". E fogalompárt inkább „szerkezet—működés" (structura-functio) szavakkal használjuk a
