Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

ADATTÁR - Szepesiné Benda Mária: Henricus Johannes Fridericus soproni orvos bebörtönzése 1652-ben

Hosszas huzavona után végül is Vitnyédy kijelenti, hogy a püspök méltóságára, egészségére és a tanács közbelépésére tekintettel megbocsát a doktornak, ha a tanácsházán vagy a kalocsai érsek házánál bocsánatot kér tőle, különben „sokkan volnának mások is, az kiket injuriait a Doctor..." Február í4-én végül a városi tömlőéből kiengedik, de a házát nem hagyhatja el. Fekete bíró jelenti a püspöknek, hogy addig nem bántja a doktort, amíg a lakásában marad, „de ha kijön az ö nagysága házátul, az hol találom, megfogom, mert nekem azt fogadta, hogy arestombul ki nem mégyen, kimenvén pedig engemet keresnek érette, kit az én nyakambul ö véle akarok letennem". Hogy az orvos tényleg megígérte-e a bírónak, hogy a házát el nem hagyja, azt a követek nem hallották. Eddig a jelentés. Az olvasóban felmerül a kérdés, mi volt Henricus Johannes Fridericus vétsége, amivel annyira maga ellen ingerelte Vitnyédy Istvánt — és az utóbbi szerint — másokat is. Vitnyédy korának tekintélyes embere, művelt, sok nyelven beszélő, kitűnő ügyvéd, Sopron vármegye választott országgyűlési követe, 1647-ben Sopron megyei főadószedő, Zrínyi Miklós tanácsadója, a Wesselényi-féle összeesküvés egyik értelmi szerzője. Józan ember, de nem mentes a heveskedéstől. Hörk József

4 szerint akaratos, sokszor a makacsságig nyakas ember. Vitnyédynek sokszor voltak kellemetlenségei Sopronban, a „soproniak ízetlenkedése" miatt

5 többször el akart költözni. Nem egészen tiszta boreladási ügye is volt lengyel kereskedőkkel. De jó hazafi volt, szívesen hozott anyagi áldozatot a törökök elleni harcok céljaira és Zrínyinek önfeláldozó híve volt. A soproni tanács pedig — holott Vitnyédyvel sokszor szembe került már — az orvost csak ímmel-ámmal, saját bőrét féltve védelmezi és könnyen enged a fenyegetéseknek. Tudnia kell pedig, hogy igen nehezen kap városi orvost. Henricus Johannes Fridericus tudós orvos hírében áll, főurak, püspökök kezeltetik vele magukat, a tanács mégis börtönbe veti, még a király védelmező levele ellenére is. Az orvosoknak pedig abban az időben Magyarországon már van tekintélye. A III. Ferdinánd által 1656-ban kiadott „Praxis criminalis" például az orvost mentesíti a kínpad büntetése alól.

6 Sajnos nem sikerült kideríteni, mi volt az orvos vétsége és mi volt az a könyv, amelynek lapjait Vitnyédy ki akarta tépetni és pellengérre állítani. A kézirat azonban önmagában is érdekes fényt vet a 17. századi magyar orvos társadalmi helyzetére. M. SZEPESI BENDA, Mrs., M. A. Research Worker at the National Medical Library and Center for Documentation Országos Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központ H-1088 Budapest, Szentkirályi u. 21. Hungary 4 Hörk József: Muzsaji Vitnyédy István. Századok, 1907, 51. évf. 296. p. 5 u. o. 6 Magyar művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky Sándor. Bp. é. n. 395. p.