Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

ADATTÁR - Szepesiné Benda Mária: Henricus Johannes Fridericus soproni orvos bebörtönzése 1652-ben

Az orvost 1652-ben eddig ismeretlen vétke miatt börtönbe vetették. Az eseményt a kézirat a következőképpen rögzíti : Henricus Johannes Fridericus orvosdoktort 1652. február 10-én este 9 óra körül Fekete György városbíró (aki a német nyelvű tanácsi jegyzőkönyvekben Georg Schwartz-ként szerepel) a városi tanács parancsára bezáratta. Vitnyédy István (Sopron megye jegyzője, soproni ügyvéd) sürgetésére maga a bíró ment az orvos lakására felfegyverzett emberekkel. Mikó Istvánt, Sopron megye főszolgabíráját és Fenessy Mihályt, a vármegye esküdtjét másnap Püsky János kalocsai érsek és győri püspök Fekete György bíróhoz küldte ünnepélyes tiltakozásának tolmácsolására, mert szerinte jogtalanul és igazságtalanul járt el a doktorral, aki őt és sok más fő és alacsony rendbéli embert gyógykezelni szokott. Figyelmeztette Fekete városbírót arra is, hogy az orvost nem volt joga fogságra vetni, már csak azért sem, mert védelmező irat van a kezében a királytól, amit olyan országosan ismert emberek írtak alá, mint Batthyány Ádám, Nádasdy Ferenc és Eszterházy László, sőt a védelmező iratot maga a soproni tanács is aláírta. Ha valakinek keresete van a doktor ellen, indítson eljárást ellene törvényes úton, annál is inkább, mert a doktor „nem is elszekö, hanem itt Sopromba lakozó és fő várossi személlel házasakban lévő jó possesionátus ember" . . . A közbenjárásra Fekete György, Sopron városbírája a következő választ adta: a tanács fő- és jószágvesztés terhe mellett megparancsolta a bírónak, hogy az orvost fogassa el és vigye a városházára. Az orvos tiltakozott az erőszak ellen és kijelentette: ha kell, még a királyhoz is fordul. A két küldött még az ellen is tiltakozott, hogy az orvost a szállásán fogva ( tartsák, mert — szerintük — a püspök, de mások is megtámadhatják a tanácsot, ha közben egészségükben kár esnék. De a bíró Zacharias Stroisl városi kamarás előtt megismételte, hogy miután Vitnyédy István minden értékét, sőt életét is ehhez a dologhoz kötötte, nem marad más hátra, mint a doktort fogságba vinni a városházára. Az orvos kijelentette, hogy „semmint ilyen gyalázatossan nem is ismérvén semmi gonosz cselekedetét, ártatlanul az város házába vittettetnék, inkáb kész volna az ő maga szálássán tisztességesen meghalni" De mivel a fegyveres erőszaknak nem tudott ellenállni (két sereg muskatirost a követek maguk láttak), 11-én elment a városházára, ahol a bíró és a tanács többi tagja „némely könyvben való irássáért" őrizetbe vették. A városi tanács két tűz közé került. Féltek attól, hogy a király, a püspök és a grófok keresetet indítanak ellenük, másrészt féltek Vitnyédy István elszánt és fenyegető fellépésétől is. A győri püspök ismételten elküldte követeit a városházára Henricus Johannes Fridericus vigasztalására. A városháza „kapuja közt" találják Vitnyédyt. A kíséretükben levő Hodászy Mihály rákosi tiszttartóval kérik Vitnyédyt, legyen tekintettel a győri püspök beteges állapotára, hiszen amióta az orvost becsukták, nem tudja a kúrát folytatni. Amire azt válaszolta Vitnyédy, hogy „nagyobbnak tartaná az úr méltóságánál az maga böcsülletit, kire Hodászy uram kérdé Vittnedy uramat: uram, mit cselekeszel hát véle?Az doktort értvén. Felelvén Vittnedy uram azt, hogy vágjak el úgymond, elsőben az kezét, azután vegyek fejét, minekutánna az minemő Írásokatt irt, szakasszák ki az könyvbúi és szegezzék az plengérre, és igy gyalázódjék ő inkáb, hogysem mint enni emberséges ember".