Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

ADATTÁR - Regöly-Mérei Gyula: Ó-egyiptomi gyógyászati kifejezések

mr.n irw-nj = prognosis: „egy nem kezelhető betegség". mr.t ksn.t = „gonosz betegség": Eb. 95,2—11; berl. 17,9.10; 18,6 — 7. Valószínűleg magas lázzal járó betegség, mert Grapow szerint [ 12/IV-2] a kezelésére rendelt gyógyszer (Eb. 95,19 — 21) "lehűlést" okoz. mhs = Ebbeli szerint parotitis: Eb. 92,19-20; 92,20-21. msj = szülés. A Weste, részletesen leírja az egyiptomi szülés menetét. A Weste, célja, hogy bebizonyítsa az V. dinasztia isteni eredetét. Enélkül ugyanis csupán trónbitorlók lennének és nem kapnának helyet az istenpantheonban. A papyrus legendája szerint, Reddedt — az egyik /fé-pap felesége — a Napistentói jut teherbe. Amikor elérkezik vajúdásának ideje,Ré küld segítségére istennőket ( Isis,Nephthys, Heket), akik a mese mindennemű thaumaturgiás díszítése nélkül, földi asszonyok képében vezetik le a szülést, látják el az anyát és az újszülöttet (Weste. 10,7). Csoda történik, amikor a szülőszék megjövendöli az újszülöttek (hármas ikrek) későbbi uralkodását (Westc. 10,12—14). A papyrus első részében egyébként ZW/-varázsló is megjövendöli a IV. dinasztia fáraója, Chufu (görögösen Cheops) előtt az új dinasztia uralkodását. A Westc.-bó\ és a Denksteine A (Erman) szövegeiből megtudjuk, hogy Ó-Egyiptomban a szülés ülő helyzetben, téglából készült szülőszéken történt. Férfi a szüléskor nem lehetett jelen. Az istenek és a fáraók tiszteletére épített templomrész (mammisi) fali képein is csak asszonyok láthatók (Weindler, 32). A Westc. szerint Chnutn-hten — az istennők kísérője — is az ajtó előtt várakozott a szülés idején. Az ó-egyiptomi orvostan szerint a szülés lehet: 1. kielégítő (htp) 2. nehéz (bmd) és 3. elhúzódó (wfd). Tudtak a méhösszehúzódás zavarairól is: Eb. 96,5 — 7. mspn.t = Ebbeli [6] herpes tonsuransnak fordítja. int = gyűjtőfogalom, mely jelent eret (Eb. 82,7 — 9; 99,2—5 skv; 103,1 — 2 skv.; berl. 15,1-5 skv.), továbbá köteget, mint ín, ideg (Eb. 82,7-10; H. 8,11-12; Ram. V. Nr. II). A római orvostanban a „nervus" sem jelentett kizárólagosan ideget, hanem általában köteget [19]. Az uréter is az wr-edényekhez tartozott. Eb. 100,11 szerint ugyanis „2 mi-edény vezet a hólyaghoz (spj.t). Ezek azok, amelyek vizeletet adnak". Nehezebb a megítélés az Eb. 100,11 — 14 esetében, ahol 4 wf-edényről van szó, amelyek „bélsárral telitettek" és „a végbél felé nyitottak". Vajon valóban belet jelent-e ez a leírás vagypedig csak egyszerűen spekuláció? Az Eb. 100,2 — 5 szerint: „4 mi-ér vezet a fülhöz, 2 ér a jobb vállán, 2 ér a bal vállán. Az élet lehellete lép be a jobb fülbe, a halál lehellete a bal fülbe". Az ó-egyiptomi felfogás szerint — mely tetemes mértékben hatott az ó-görög pneuma-tanára — az erek vért, de levegőt is tartalmaznak. Eb. 99,12—14 leírja, hogy ,,... levegő lép be az orrba, belép a hd.tj-szívbe és a tüdőbe, ezek azok, amelyek azt a hashoz adják". Eb. 100,10 szerint pedig „4 ér halad a tüdőhöz, léphez. Ezek azok, amelyek vizet, levegőt adnak, mindegyik külön, egyenlő mértékben." Éppen úgy, mint a görög-római orvostan hasonló nézeténél, ezúttal is helyes megfigyelésből vontak le helytelen következtetést, éspedig abból, hogy az artériák a hullában üresek. Az /?;/-erek tehát tartalmazhatnak vért és levegőt (Eb. 100,10; 103,2—3), vizet (Eb. 99,6-10), nyákot (Eb. 99,5-6), vizeletet (Eb. 25,3-8), spermát (Eb. 100,7) és székletet (Eb. 100,11 — 14). Műtétkor óvatosság szükséges, mert a megsérült mt-ér nagyobb vérzésre adhat lehetőséget (Eb. 105,4; 107,20), ami megtüze-