Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmus-kori befolyása a magyarországi orvoslásra. II. XIV. sz. — 1526

változatlanul az érdeklődés homlokterében állott még ebben az időben is. Köztudomású, hogy az eddig tárgyalt szemlélet középkori uralmának csak Theophrastos BombastusParacelsus (1493—1541) felfogása vetett véget, aki például elvetette Avicenna műveit és ezért menekülnie is kellett Baselből. Szerencsés adottsága a magyar orvostörténetnek, hogy az európai, újkori orvostudomány éppen Paracelsus fellépésével veszi kezdetét, ezért korszaklehatárolásunkat mi is az ő szereplésére építhetjük. Ő ugyanis két ízben járt hazánkban: először 1526 előtt a Felvidéken és Erdélyben, Tokaj, Tarcal, Mád valamint Tálya vidékén. Másodszor 1537. szeptember 26-án Pozsonyban Blasius Behain városbírónál.

38 Ezért csupán és nem felfogásának átvétele miatt tekinthetjük magyarországi megjelenését korhatároló jelentőségűnek. A XVI. század első felének magyar orvostörténeti viszonyaira ugyan leginkább az jellemző, hogy ebben az időben a mi fejlődésünk is elérte az átlagos európai színvonalat. A páduai Gazius Antal például 1508-ban hazánkban fejezte be „De tuenda et proroganda viridi et fiorida hominis inventa libellus" című munkáját. Mégpedig Thurzó János udvarában, aki később Krakkóba vitte őt Zsigmond király gyógyítására. „De conservanda et proroganda senum vitae" című munkáját pedig Bakócz Tamás esztergomi érseknek ajánlotta.

37 A syphilis 1500 körül természetesen már egész Magyarország területét is megfertőzte. Krauss Bálint brassói orvos 1500. február 25-éről kelt és Celtes Konrádhoz írt levelében említi talán először a „gall betegség" kegyetlen pusztítását. Ezért Nagyszebenben 1501-ben már külön kórházat építettek a syphilitikus betegek részére. Hadnagy Bálint pedig — aki már 1506-ban számos kóresetet írt le — az 1511-ben Velencében megjelent könyvében említette a „francz-varas"-t. Az egyik 1512. évi esztergomi misekönyvben viszont még imaszöveg van a „contra morbum Gallicum".

38 A magyar egészségvédelmi szervezet ekkor már az ország szélső részeire is kiterjedt. Lőcsén például 1503-ban alapítottak gyógyszertárat. A „Zeckel-vásárhelyi" (Székely-vásárhelyi, Maros-vásárhelyi) kórházat pedig 1510-ben alapították.Czottmann Bertalan (1494—1522) kassai gyógyszerészt 1516-ból ismerjük, Mártont — Nagyszeben gyógyszerészét — viszont már 1506-ból. Kassai János Antal orvosgyógyszerészről pedig azt is tudjuk, hogy Padovában és Tübingában tanult, sőt Rotterdami 38 Poór Ferencnek i. m. 6., 4., 5. Vigóra vonatkozóan lásd G. Jöchernek a 27. sz. jegyz.ben i. m. i. h. Nicolaus Poll a „libellum de cura morbi gallici per lignum guayacanum" (1536, Basel) szerzője G. Jöcher Geleh. Lexicon. III. rész. 1664. col. Hieronymus Fracastorius (1483 — 1553) a „Syphilis sive carmen de morbo gallico" szerzője G. Jöcher i. m. II. rész 696—697. col. H. Haeser: Girolamo Fracastori. Biogr. Lexikon. II. köt. 420. Pagel: Haschaert (Efaschardus, Hassard, Ffascart) Peter. Biogr. Lexikon. III. köt. 74. FT. Frölich: Giacomo Berengario (Bérenger, Berengarius a Carpi) 1502—1550 között Bolognában és Ferrarában mutatható ki. Biogr. Lexikon. I. köt. 405. Szumowsky Ulászló i. m. 617. Halmai János i. m. 35. Baradlai János i. m. 73 — 74. 37 Antonius Gazi (Gazio) szerepel már G. Jöchernél is 1469—1530 közötti évszámokkal és a „de tuenda sanitate sive aerarium sanitatis" című munkájával, Geleh. Lexicon. II. rész. 893. col. Aug. Hirsch talán ezt a művét érti „Aerarium sanitatis" (1546. Augsburg) alatt, ami más lehet, mint a Hintsch által említett könyve. Biogr. Lexikon. II. köt. 510—511. Hints Flek i. m. 276. emellett helytálló. 38 Hints Elek i. m. 284. Zolnay László: Ünnep. . . i. m. 102. Hints Elek i. m. 285. Poór Ferenc i. m. 2.