Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmus-kori befolyása a magyarországi orvoslásra. II. XIV. sz. — 1526

hasogató módszerével nem ért a végére. Párizsban viszont a „Collége de St. Come" sebésziskola már 1416-ban az egyetem ötödik fakultása lett.

15 A sűrűn megismétlődő járványok közül például 1427-ben egy dandó nevű tüsszögéses baj ütötte fel a fejét Párizs városában. Majd újabb pestis tört ki a francia fővárosban 1433-ban, 1438-ban pedig fekete himlő és éhínség következtében ötvenezer ember halt meg. Ugyancsak a fekete himlő ölt meg hatezer embert 1445-ben, 1450ben pedig két hónap alatt negyvenezer ember halt meg pestisben. Hazánkban 1456ban volt fekete himlőjárvány, amelynek Hunyadi János is áldozatául esett. A Párizsban 1466-ban ismételten pusztított pestisben pedig több mint negyvenezer ember halt meg.

16 Matteo di Gradi ferrarai tanár már 1420 körül foglalkozott a női petefészekkel. Michael Savonarola (1384—1462 u.) „Practica de aegritudinibus a capite ad pedes" című munkájában foglalta össze a menstruációval kapcsolatos megfigyeléseit. Jellemző, hogy 1424-ben lázcsökkentésre azonban hidegvizes lemosást, zuhanyozást ajánlott. Hugo Sienensis viszont 1430 körül „Consilia" című könyvében csupán a klasszikus írók nőgyógyászati tudását ismertette még. Talán nem véletlen az sem, hogy 1425 körül Saragossában, 1436 után Sevillában, 1483-ban pedig Toledóban épültek az első tébolydák; Frankfurtban pedig 1460-ban használták fel az üresen álló adósok börtönét tébolyda céljára.

17 A velencei S ante s Ar do y no „De venenibus" című méregtana 1430 körül keletkezett. Matheus Sylvaticus olasz orvos „Pandectae medicináé" címen már 1342 előtt adta ki gyógyszertani könyvét. Antonio Guainerio viszont 1440 körül „Practica medicináé" című munkájában Bougieval ajánlotta a húgycsőszűkületet tágítani. Salachinus velencei gyógyszerész 1450 körül terjesztette el a nadragulya és a „Belladonna" használatát. Stuttgartban 1458-ban, Koppenhágában 1465-ben alapítottak további gyógyszertárakat.

18 15 Nicolaus Falcucciról és „Sermones VII médicinales" (in 4 gedruckten) Folianten-ről már G. Jöcher tesz említést: Geleh. Lexicon. II. rész. 511. col. A. Hirsch a „Commentaria super aphorismos Hippocratis" és az „Antidotarium" c. munkáját is említi a Biogr. Lexikon. II. köt. 334. Hints Elek i. m. 242., 243. Állítását igazolja Aug. Hirsch, aki Andreas de Corduat — XII. György pápa seborvosát — irodalmi jelentőség nélkülinek mondja (fl417): i. m. I. köt. 140. Hintsnek Desparsra (Jacques Despars, Jacobus de Partibus, 14465) vonatkozó megállapítását is igazolja van den Corput és Aug. Hirsch: Biogr. Lexikon. II. köt. 166., ahol „Explanatio in Avicennae uno cum textu ipsius Avicennae a se castigato et exposito" c. művét is említi. Hints Elek i. m. 353. 18 Kulcsár Zsuzsanna i. m. 289. 17 Matteo di Gradi valószínűleg azonos Aug. HirschG/ovo/m/ Matteo Ferrario deGardibusával (fl480 kör.) a „Practica, vei comment, textu al cum ampliationibus et additionibus materiarum in nonum Rhazis ad Almansorem" szerzőjével: Biographisches Lexicon. II. köt. 617. Hintsnek a Savonarolára vonatkozó állítását megerősíti Aug. Hirsch i. m. V. köt. 190—191. Hugo Sienensis (Bencio, Bencius, Bentius Hugo, Hugo Sienensis 1438 — 1448) a „volumen consiliorum" szerzője megtalálható már G. Jöchernél is: Geleh. Lexicon. I. rész. 950. old. Cantani Ugone Benzi (Hugo de Siena) néven említi a „Consilia saluberrima ad omnes aegritudines" szerzőjét a Biogr. Lexikon. I. köt. 399. Hints Elek i. m. 258., 250., 245. 18 Ardoynus (Arduinis Santés) a „de venenis" és a „de odoratione" szerzője szerepel már G. Jöchernél is XVI. századinak feltüntetve: Geleh. Lexicon. I. rész. 515. col. Aug. Hirsch 1430 körülinek mondja: Biogr. Lexikon. 1. köt. 185. Sylviaticusra vonat-