Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

MŰHELYTANULMÁNYOK - Szlatky Mária: Ötezer év orvosi ruhái

törvénykönyv egyik rendelete kimondja, hogy a patikusnak nem szabad mást árulnia, mint ami a patikába való (rőffel mérhető dolgot egyáltalán nem). Ezt a rendeletet még sokáig nem tartották meg, de a XVI. századtól mind gyakoribbak a képzett orvosgyógyszerészek, akik a városi physicusokkal együtt a városok gazdag polgárainak Wirth György, II. Lajos király udvari orvosa (C. Winkler metszete) dús, reneszánsz öltözetben rétegébe tartoztak, amint erről öltözetük is bizonyságot tesz. A bártfai Szent András oltár egyik táblaképe Szent Kozmát és Damjánt ábrázolja, hosszú ruhában, csúcsos süvegben. A kassai Szent Erzsébet templomban található Czottmann Bertalan gyógyszerész és feleségének fogadalmi képe 1516-ból, a festmény gazdag polgároknak ábrázolja őket, német polgári viseletben. Német városainkban az orvosok (gyógyszerészek) társadalmi helyzetének alakulására mindenesetre nagy hatása volt az 1500. évi német birodalmi és az 1552-es bécsi „Ordo politiae"-nak, mely utóbbi a legelőkelőbb helyet biztosítja az orvosoknak a polgárok körében, még a láncok, gyűrűk és egyéb ékszerek viselését is megengedi nekik és feleségüknek, pedig ez az alsóbbrendűeknek szigorúan tiltva volt.

1(i Ünnepélyes alkalmakkor orvosaink — európai szokásnak megfelelően — bíborvörös talárban, kalapban, ékszerekkel díszítve, lß Linzbauerl. 162—163.