Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

MŰHELYTANULMÁNYOK - Szlatky Mária: Ötezer év orvosi ruhái

Sebész munka közben. Illusztráció Weber János: Janus bifrons (1662, Lőcse) c. munkájából. A sebész német polgári öltözékben várad, Pozsony, Szepesdaróc, Esztergom stb.) iníirmáriumokat, hospitálékat létesítettek. Az Országos Levéltár tulajdonában van az ispotályos lovagok budafelhévízi és székesfehérvári rendházának pecsétjei a XIII. századból, amelyek egy-egy ispotályos lovagot ábrázolnak, könyvvel a kezükben. Úgy tekinthetjük ezeket, mint a legkorábbi fennmaradt magyarországi orvos-ábrázolásokat. Öltözetük — a rend ruhájának megfelelően — nyugati típusú, középkori egyházi öltözet; hosszú tunika, bő köpeny. A népi orvoslás, kuruzslás természetesen ebben a korban is létezett. A kuruzslóktól alig lehet megkülönböztetni — ha csak cifra ruhájukról, fennhéjázó viselkedésükről nem — a vándor borbély-sebészeket. A nép „ezüstös puzdrával cifrálkodó népség"nek nevezte őket, s egy XVI. századi hegedős ének, a régi pasquillusok útszéli nyelvén így ír róluk: „Tetves borbélyok (Mely ruták vagytok! Eja!/Mely cifrán jártok,! Kevélyek vagytok,!Hetykére vágytok,/Mely fönnyen szóltok/Hej, fa, la, la, la.

,,H A gyógyító szerzeteseken és a népi kuruzslókon kívül, már III. Béla ( 1172— 1196) uralkodásától kezdve egyre nagyobb számban működtek Magyarországon is tanult, világi orvosok. Ezek legtöbbször külföldi, főként olasz vagy magyar földről származó, de külföldi akadémiát végzett orvosok voltak. Ők töltötték be az „udvari orvos", vagy főúri családoknál a „házi orvos" tisztét vagy külföldi egyetemeken maradva, professzorokként működtek. Korabeli adásvételi szerződések, adományozó levelek tanúsítják, hogy a magyar középkor e világi orvosai tehetős, gazdag emberek 14 id.: MOE II. köt. 49.