Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

MŰHELYTANULMÁNYOK - Szlatky Mária: Ötezer év orvosi ruhái

C. F. Beilanger: A boncteremben. (1902). Az orvosok egyéni ízlésüknek megfelelően köpenyt, kötényt, ujjvédőt stb. viseltek Péan (1830—1898) francia nőgyógyász kórházi demonstrációit kizárólag gérokkban mutatta be. W. Roser (1817—1888), marburgi sebész egy régi lüster-kabátban végezte a műtéteket, s büszke volt a kabátjára száradt vérre, amely operációinak nagy számát jelezte. Franz von Pitha (1810—1875), a bécsi katonai Akadémia sebésze, katonához illően uniformisban operált, A. Lorenz (1829—1890), a müncheni klinikán bőrkesztyűben végezte a műtéteket, de ezt szintén nem higiéniai megfontolásokból, hanem azért tette, hogy megvédje kezét a Jodoform okozta excéma ellen. Dupuytren (1778—1835), Guyon francia urológus és még sokan mások fehér vászon kötényt — a 70-es évektől gyakran gumi- vagy viaszosvászon kötényt — kötöttek maguk elé operálás közben, de evvel is inkább a saját ruhájukat védték, mintsem a beteget, s a kötény viselése sem volt kötelező. Altalánosságban elmondhatjuk, hogy az 1890-es évekig az orvosi munkaruhában személyes szokások, kívánságok érvényesültek, s a bevezetett védőruhák (kötény, kesztyű) is elsősorban az orvos ruhája és egészsége védelmét szolgálták s nem a betegét. Az első, higiéniai szempontokat célzó javaslatok hatástalanok maradtak, nem terjedtek el. Például O. W. Holmes 1843-ban a ,

Contagiousness of Puerperal Fever" című előadásában hangsúlyozta, hogy az orvosnak át kellene öltöznie boncolás után, de ez csak javaslat maradt, senki nem törődött vele. 1892-ben Curt Schimmelbusch (1860—1892) az „Anleitung zur aseptischen Wundbehandlung" című könyvében az aszeptikus sebkezelés egyik feltételeként jelöli meg az orvos steril munkaruháját. Könnyen csírátlanítható öltözéket, gőzben