Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Fazekas Árpád: Balásházy János (1797—1875) munkásságának orvosi vonatkozásai — az 1831. évi cholera-lázadás a mai orvos szemével

BALÁSHÁZY JÁNOS (17 9 7 -18 5 7) MUNKÁSSÁGÁNAK ORVOSI VONATKOZÁSAI AZ 1831. ÉVI CHOLERA-LÁZADÁS A MAI ORVOS SZEMÉVEL FAZEKAS ÁRPÁD B

alásházy János a XIX. sz. első felének leghíresebb hazai agrártudományi szakembere, valamint akadémikus is volt. A „Pallagi Felsőbb Gazdasági Tanintézet" alapítója iránti hálából 1963. május 3-án az ő nevét vette fel [8, 19]. 1831-ben szemtanúja volt a cholera-járvány elleni védekezésnek és az emiatti felvidéki zendülésnek, amelynek történeti leírását már a következő évben könyv formájában kiadta. Elsősorban ez által lett munkásságának orvosi vonatkozása is, s napjainkban már alig fellelhető — és így feledésbe is ment — ezen műve az orvosok és az orvostörténelem nagyobb figyelmét érdemli meg ma is! A hazai első cholera-járvány ezen krónikás hitelességű és becses leírásának áttekintése előtt ismerjük meg röviden Balásházy életét [19], Sátoraljaújhelyen 1797. március 8-án született. 10 éves korára teljes árvaságra jutott. Apja megyei pénztárnok volt. Középiskoláit Sárospatakon végezte, majd jogot tanult Lőcsén és Kassán. Ezután egy évig járt a keszthelyi Georgiconba, amelynek „legnagyobb diákja" volt. Később szülővárosában gazdálkodott apjától örökölt kis birtokán. Közben ügyvédkedett is, s így 1824-ben Zemplén vármegye táblabírájává, majd 1827-ben szolgabírájává választották. Házasságra 1821-ben lépett Zilahi Sebess Juliannával, akit 15 évi házasság után elvesztett. Öt gyermekük volt: Mihály (1822; később: testőrezredes Bécsben), Emília (1823), Zsófia (1826), Katalin (1828) és Krisztina (1830). Az irodalomba [8] Kazinczy vezette be, s a Minerva közölte 1826-ban egyik írását. Első könyve: „A juhok keringősségéről" (1824). Összesen 17 könyvet írt s többnyire drága pénzen saját maga adta ki azokat. Kölcsey biztatta [8], hogy „írjon a magyar ifjúságnak egy olyan vezérlő kalauzt, amely nemcsak a korszerű mezőgazdaságban igazít el, hanem az életben és gazdálkodás kívánta erkölcsi elvekben is." Korszerű gazdálkodási gyakorlata ellenére anyagi nehézségei voltak. 1833 végétől három éven át távoli rokonánál, gróf Vay Ábrahámnak 9 megyére terjedő birtokán jószágkormányzói állást vállalt. Nemcsak a nagy uradalom, hanem saját anyagi helyzetét is rendbe téve Debrecenbe költözött. Itt ismét önálló gazdálkodással próbálkozott s amikor 1847. februárjában csődbe jutott, újból gróf Vay Ábrahám jószágkormányzója lett 6 évig. 1853-ban független gazdaként tért vissza debreceni két kis tanyájára, de hosszas betegsége 1855 őszéig akadályozta a gazdálkodásban. Ekkor eladván debreceni házát,