Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)
FÓRUM — Wesselényi Miklós megvakulása - Karasszon Dénes: Wesselényi Miklós boncleletéről Korányi Frigyes naplójegyzetei alapján
mény rendelkezésére, mellékelem atyámnak 1849150-ből származó füzetét, amelyben orvosi tapasztalatokat jegyzett fel Balassa klinikájáról, a szabadságharcból és följegyzi Wesselényi Miklós boncleletét. Abból kitűnik, hogy vakságát hypophysis tumor okozta. Igaz barátod: Korányi Sándor". A bonclelet szövegében külön magyarázatot igényel a ma már elavult „móros" kifejezés, ami itt, úgy véljük, a betegség előrehaladott fokát és a beteg leromlott állapotát jelzi [3]. Magyarázatra szorul a nyilván tévedésből írt „tobozmirigy 1 ' kifejezés, amelynek helyes értelmezését csak a zárójelben melléírt „glandula pituitaria" adja meg. A tobozmirigy ugyanis nem az agy alapján foglal helyet, hanem az ikertelepek colliculus superiorjai között fekszik, akkori latin neve glandula pineal is. A glandula pituitaria terminus technicus megadása és az agyalapi localisatio megjelölése nyilvánvalóvá teszi, amit bizonyára atyjától nyert információkra támaszkodva Korányi Scindor is leszögezett, hogy itt az akkori magyar nevén „turhamirigy", azaz a hypophysis tumorjáról van szó. Magyarázatot igényel végül a közölt mértékegységek mai értékre való átszámítása.* A Korányi Frigyes által feljegyzett bonclelet alapján úgy véljük, hogy a kínzó végtagfájdalmak köszvényes és nem tabeses alapon fejlődtek; a látóidegsorvadást nem neurolueses eredetű atrophia nervi optici és nem is glaucoma simplex idézte elő, hanem a hypophysis tumorja következtében alakult ki. „Elébb az egyik szem, utána a másik vakul meg, elhomályosodások váltakozása jobb látással" nem a tabeses vakulás jellemző képe, hanem amaurosisra vezető heteronym bitemporalis hemianopsia következménye lehetett. E kórkép megismeréséhez 'àzonb'ànCushing fellépésére volt szükség, aki 62 évvel később, 1912-ben hívta fel a figyelmet a hypophysis tumorjainak jelentőségére a látási zavarokkal kapcsolatban [14J. Ilyen módon nem ismerhette fel Wesselényi látászavarainak okát sem a kitűnő amaurosis szakértő Fabini szemészprofesszor, sem az országos szemorvos Lippay Gáspár, hiszen a hemianopsiának mint agyi elváltozások lehetséges következményének megismerésére is csak 10 évvel Wesselényi halála után, 1860-ban került sor Albert Graefe, a neves berlini szemészprofesszor kutatásai alapján; mai tudásunk már az azóta felhalmozott ismeretanyagra támaszkodhat [1, 2, 5, 16, 18]. Wesselényi egyébként nem is szívesen adta magát „méregkotyfoló allopathák" kezére: haláláig meggyőződéses híve maradt a homoeopathiának. Attomyr, Priessnitz, Szőts, Stapf Almási Balogh, Bakody, Müller szerepelnek kezelőorvosai listáján, halálos ágyánál is a fiatal pesti homoeopatha, Garay János szorgoskodott, ővele azonban már nem volt megelégedve, ezért még másik felkapott pesti homoeopathát is hívtak, Mos* Rézgaras, mint hivatalos pénzegység, nem volt forgalomban. Rézgarasnak ezért nem nevezhettek egyebet, mint az 1 ezüst garas értékű háromkrajcáros rézpénzt. Az 1849-ben, tehát még a szabadságharc idején veretett háromkrajcáros ekkor már aligha lehetett forgalomban, ezért azt az 1851-ben veretett osztrák pénzt tekinthetjük mértékadónak, amelynek átmérője 3,1 cm. A vonal mint mértékegység, a 12-es rendszerben található. A láb 12-ed része a hüvelyk és ennek 12-ed része a vonal. Miután 0,316081 méter 1 láb, ennek alapján 1 vonal sa 2,195 mm. A Korányi Frigyes-féle megfogalmazásnál az 1851-ben veretett osztrák pénzt véve alapul, ez 3,1 cm átmérőjű nagyságot és 6,6 mm vastagságot jelent a gl. pituitaria esetében. — A szerk.
