Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

TANULMÁNYOK - Kapronczay Károly: A lengyel menekültügy orvosi ellátása és szervezete Magyarországon a második világháború alatt, 1939—1945 (angol nyelven)

a Honvédelmi Minisztérium XXI. osztálya (vezetője Baló Zoltán ezredes) és a Belügyminisztérium IX. Szociális Osztálya (vezetője dr. Antall József, 1945 után újjáépítési miniszter) megszervezte a lengyel menekültek elhelyezését, ellátását és életkörülményeik biztosítását. A hivatalos lengyel támogatás mellett széleskörű társadalmi összefogás bontakozott ki, és ez együtt lehetővé tette, hogy Magyarország német megszállásáig a lengyel menekültek ezrei megfelelő életkörülmények, művelődési és egészségügyi viszonyok között éljenek. A Belügyminisztérium IX. és a Honvédelmi Minisztérium XXI. osztályai mellett működött a társadalmi segítséget összefogó Lengyel—Magyar Menekültügyi Hivatal, 1940 júniusáig hivatalosan is létező Lengyel Követség, a Magyar és a Nemzetközi Vöröskereszt szervezetei, valamint a már 1939 októberétől működő lengyel emigrációs szervezetek, így a Lengyel Polgári Bizottság, az Internált Katonák Képviselete a Magyar Királyságban, a Lengyel Intézet, valamint a Lengyel Orvosok Csoportja. A magyar területre menekült mintegy 140 000 személy közül a világháború végéig csak 30—35 000 polgári és katonai személy maradt itt. A katonai és polgári személyek külön táborokba kerültek. Az utóbbiak táborai lakótelep jellegűek voltak, határai a menekülteknek helyet biztosító közigazgatási hatóság határaival voltak azonosak. Ezen belül szabad mozgásuk volt a menekülteknek, akik családjuk számának, egészségi állapotuknak és képzettségüknek megfelelő differenciált segélyezésben részesültek, de lehetővé tették számukra a szabad munkavállalást is. Az előbbieken kívül ingyenes művelődési lehetőséget és orvosi ellátási biztosítottak nekik. Az orvosi ellátást kezdetben a magyar hatósági orvosok biztosították, majd már 1940 elejétől a munkába bevonták a menekült lengyel orvosokat és egészségügyi szakembereket. Ezt már a táborokba való irányításnál is figyelembe vették, így 1940 első felétől minden jelentős polgári és katonai tábor rendelkezett lengyel orvossal és jól felszerelt rendelővel. A lengyel menekült orvosok összefogó felügyeleti szerve a Magyar Vöröskereszt kebelén belül megalakult Lengyel Orvosok Csoportja lett, amelynek vezetője Jan Srzednicki-Kollataj (1883 — 1944) orvostábornok volt, aki egyben a katonai táborokban működő katonaorvosokelöljárója is lett. A német megszállásig a szervezethez tartozó lengyel orvosokat a IX. Szociális osztály külön díjazásban is részesítette, valamint szabad mozgást engedélyezett számukra az ország területén. A Lengyel Orvosok Csoportja megszervezte a táborok orvosi ellátását, valamint a magyar hatóságok segítségével megszervezték a 140 ágyas győri Lengyel Katonai Kórházat, a letkési Egészségházat, a szentesi idegosztályt, az ipolyszalkai gyomorszanatóriumot, a mátrafüredi TBC-osztályt, amelyek a szakorvosi ellátás központjai lettek. Természetesen a többi kórház is kezelt lengyel menekülteket. A Lengyel Orvosok Csoportja a közvetlen gyógyító munka mellett jelentős felvilágosító, egészségi nevelő és közegészségügyi ellenőrző tevékenységet is kifejtett. 1944. március 19-cn a Magyarországot megszálló német csapatok betiltották a lengyel emigrációs szervezetek, így a Lengyel Orvosok Csoportjának működését is, valamint letartóztatták a menekültügyet irányító magyar hivatalok vezetőit. A lengyel vezetők letartóztatása során a Fő utcai lengyel rendelőben a helyszínen agyonlőtték SrzednickiKollataj orvostábornokot, Kadhaffer orvost és egy lengyel ápolónőt. A betiltott Lengyel Orvosok Csoportjának tagjai közül többen a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt tovább működtek. K. KAPRONCZAY, M. A., Dr. phil. Head of Department of the Semmelweis Medical Historical Museum Semmelweis Orvostörténeti Múzeum 1013 Budapest, Apród u 1/3. Hungary