Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

SZEMLE Könyvekről - Putscher M.: Pneuma, Spiritus, Geist (Vida Tivadar)

Pazzini utolsó műve, nemcsak remekbe szabott szintézis az orvoslás múltjáról, nemcsak egy életmű nagyszerű záróköve, hanem már ma a klasszikus orvostörténelmi compendiumok közé sorolható. Ismereteink fejlődésével kérdésessé válhatnak Pazzini egyes, különösen a XX. század orvostudományára vonatkozó megállapításai, de ez a mű szemléletének egészén, dokumentációjának értékén mit sem változtat. Ahogy a ma orvostörténésze a megjelenésüktől eltelt 100—150 év ellenére pótolhatatlan forrásművének tekinti Sprengel, Weszprémi, Haeser, Choulant stb. maradandó alkotásait, a jövő orvostörténésze minden bizonnyal ezekhez sorolja Pazzini nagyszerű művét is. A ma élő orvostörténészek pedig már most mindegyre előveszik kézikönyvtárukból Pazzini példamutató művét, hogy szemléletével, adataival, perspektívájával az előttük álló kérdések megoldásában segítsen. Ha igaz e megállapítás, hogy „história magistra vitae", úgy Pazzini műve minden bizonnyal ez igazság legékesebb tanúbizonysága. Spielmann József Putscher, Marielene: Pneuma, Spiritus, Geist — Vorstellungen vom Lebensantrieb in ihren geschichtlichen Wandlungen. Franz Steiner Verlag, Wiesbaden, 1973. 278 lap; 20 egész oldalas ill. A kölni orvosi karon 1970-ben benyújtott habilitációs értekezés nem bölcseleti, mégcsak nem is bölcselettörténeti szempontból foglalkozik a lélekkel és a szellemmel, hanem mint orvosi írásmű azt vizsgálja, hogy a lélekkel, szellemmel, emberi öntudattal kapcsolatos történelmi elképzelések, amelyek valaha alapját alkották az orvosi tapasztalatnak, mcgállják-e a helyüket orvosi szempontból. A szerző további feladatának tekinti, hogy ezt az orvosi tapasztalatanyagot újra egybekapcsolja az újabb orvosi gondolkodással, vagy legalább elébe dolgozzon a jövőben lehetséges integrációnak. Ezért is használja a könyv alcímében a magyarul talán ,,életÖsztön"-nel fordítható „Lebensantrieb" kifejezést. Az összefoglaláson, jegyzeteken, forrásjegyzékeken és bibliográfián kívül tk. 4 részben tárgyalja témáját. Az I. a pneumáról mint mozgató alapelvről szól 8 fejezetben. Ebben a részben kellett a legnagyobb arányú szintézisre törekednie, hogy Galenustól a különféle bölcseleti iskolák nézetein keresztül eljusson egészen az i. sz. 381-ben tartott konstantinápolyi zsinatig, amelyen meghatározták a Szentlélek istenségéről szóló tanítást. A II. rész foglalkozik 4 fejezetben a „spiritus" és az ,,

anima" középkori felfogásfejlődésével, mégpedig nemcsak a keresztény, hanem az arab világon belül is. A III. rész 8 fejezetének a tárgya a vonatkozó felfogások változása a 13. és a 17. század között. A IV. rész 3 fejezetben mutatja be a pneuma-tan végét a 17. században, ill. annak felbomlását a 18.-ban. Nagy értéke a könyvnek, hogy minden részben egy-egy konkrét korabeli írásmű bemutatásával is alátámasztja megállapításait. Ugyancsak rendkívül hasznossá teszi az orvostörténész számára a VII. rész, amelyben időrendben felsorolja az orvostörténeti forrásokat (lelőhelyeket rövid ismertetéssel) az ókortól a 18. sz. végéig. Vida Tivadar