Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)
JUBILEUM - Réti Endre: A népesedéspolitika és családtervezés néhány szemléleti kérdése
el a komolyabb nevelőmunka, amely lassanként szintén fékezően hatott az abortuszokra. Különösen jó hatással volt, hogy az új gazdasági gondolkodásnak megfelelően, a csecsemők és kisgyermekek gondozását pénzbeli juttatásokkal az anyáknak lehetővé tették. Ezután bizonyos mértékig korlátozni lehetett az egyébként is csökkenő művi vetélést is. így az 1971—72. évi születési arányszámok szerint Európában „12—14%o — tehát a hazainál alacsonyabb szinten — van az élveszületési arány Ausztriában, Belgiumban, Finnországban, az NDK-ban, az NSZK-ban és Svédországban ; hazánkhoz hasonlóan 14,5—15,0% oes Dániában és Svájcban." [17] A szocialista országokban, így hazánkban nagyjában ugyanúgy hatnak a fejlődés hozta körülmények a népszaporulatra: pl. a Szovjetunióban is jelentősen csökkent a születések aránya. Ez az urbanizációs folyamatnak, az egész lakosság kulturális színvonala emelkedésének, a munkaképes lakosság teljes foglalkoztatottságának, a női munka széles körű elterjedésének természetes következménye. Világos azonban, hogy az egyén szabadsága nem mindig szolgálja a társadalom érdekeit. Ezért a társadalmi irányítás kötelessége a jólfelfogott nemzeti érdekeknek megfelelően előmozdítani a születések számának megfelelő szinten tartását. Itt merül fel azonban az állam eljárási módjának kérdése. Külföldi szerző is megállapítja, hogy a születésszabályozás erőszakos, egyszerűen adminisztratív tiltása nemcsak a szabadságjogokat sérti, de hosszú távon nem is eredményes. így Romániában és Franciaországban sem jár a születésszabályozási tilalom sikerrel. Az előbbiben az 1965 utáni egy-két évi csúcs elérése után a szigorú tilalmak ellenére a születések csaknem a kiindulópontig estek vissza. Helyes az a szovjet alapelv, hogy „a házaspárok teljes szabadsággal rendelkeznek családjuk létszáma felől. Ez következik a szocialista társadalom alapelvéből, mely szerint tiszteletben kell tartani a személyiség szuverenitását, s kizárni minden, a szocialista társadalom polgárának magánéletébe való beavatkozást. Nem a születések számának megtervezéséről beszélünk tehát, hanem a születések előrejelzésének lehetőségéről, kifejezve azt a törekvésünket, hogy ehhez biztosítsuk az optimális feltételeket." [20] Az 1974. év első félévi népesedési mérlege azt mutatja, hogy Magyarország jó irányban indult el ezen a téren, mert 37%-kai több nő jelentette ki a tanácsadóban (az előző év hasonló időszakához viszonyítva), hogy vállalja a gyermeket, 12 és fél ezren a harmadik gyermeket, majdnem annyian, mint 1972-ben egy teljes év alatt. Az antibébi-tabletták forgalma 45%-kai emelkedett és 40%-kai kevesebb nő terhességét szakították meg, pedig a bizottságok 48 900 jelentkező terhes közül csak 494-et utasítottak el [18], Miniszteriális szintű megállapítások szerint a lakosság tudatformálása, a szociális intézkedések hatása „mindennél meggyőzőbben cáfolja a tablettaellenesek nemzethalálról szóló jövendöléseit — 1974-ben mintegy 30 000-rel növekedett az élveszületések száma és összességében meghaladta a 185 ezret. Vagyis az 1000 lakosra jutó élveszületési arány az 1973. évi 15-ről 18-ra növekedett. Ez a születési arányszám már biztosítani tudja a határozatban megfogalmazott népesedéspolitikai célokat... A születésszám kedvezőbb alakulására számíthatunk az idei esztendőben is. „1975 első hat hónapjában 95 ezer körüli élveszületés várható", ami éves kivetítésben 19 ezreléknek felelne meg.
