Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

JUBILEUM - Réti Endre: A népesedéspolitika és családtervezés néhány szemléleti kérdése

Ez történt zz 50-es évek elején, amikor is zz általánosan erőszakos, voluntarista szemlélet a születésszabályozás úgyszólván minden eszközét megvonta és az embereket gátlástalan szaporodásra kényszerítette, ráadásul olyan időszakban, amikor az életnívó esett, a gyermeknevelés a segédintézmények csaknem teljes hiányában rendkívül súlyos gondot jelentett a szülőknek. Ez kétségkívül szembekerült a haladó gondolkodással, a szocialista humanizmussal, a realizmussal is. Az 50-es évek második felétől a helyzet teljesen megváltozott. Az egyén jogainak nagyobb tekintetbevételével a művi vetélés szabaddá vált. Az a szemlélet, hogy a szülők dönthetnek gyermekeik számát, a születés időpontját illetően, a humanizmus és az ésszerűség diadalát jelentette azzal a látásmóddal szemben, amely az embrió minden körülmények között való kifejlesztését nevezte humanizmusnak, tekintet nélkül a szülők, a család, a nemzet (és ha a fejlődő országok szerepére is gondolunk), az emberiség érdekeire. Megnyíltak tehát a kórházak a művi abortuszra jelentkező nők százezrei előtt. Ez a haladó lépés, amely a születésszabályozást nők tömegeinek lehetővé tette, rövidesen újabb problémákat, bajokat is hozott és nagy polémiát kavart a magyar társadalomban, természetesen az orvosok között is. A vita, amely a születésszabályozással kapcsolatban hazánkban az abortusz szabaddá tétele után megindult, néha nemcsak szakmai, de politikai töltést is hordozott. így az egyik oldalon leszögezik, hogy „Földünkön nagyon sok országban indokolt lenne a bölcsen alkalmazott és főleg a megelőzésen alapuló születéskorlátozás. Képtelenség magasabb életnívót biztosítani születéskorlátozás nélkül, illetve nem lehet biztosítani születéskorlátozást magasabb életnívó és kulturális színvonal nélkül." Továbbá megállapítják: „Átmenetileg... előfordulhat a szocializmus során a termelés növelése — a jövőt alapozó beruházások idején nem képes lépést tartani a magas születésszámmal, illetve ennek fenntartása az életszínvonal csökkenésével járna." [7] Vannak, akik ezt maithusi szemléletűnek tartják, azonban ez helytelen. Mai thus a kapitalista rendszer nyomorúságát mentegette azzal, hogy sokkal gyorsabb a népszaporodás, mint a termelés, ezért nem segíthet más, csak a betegség és a háború. Azóta bebizonyosodott, hogy sokkal több ember is megélhet a Földön — és jobban — mint az ő korában. A fentebb idézett kitételek meg is válaszolják a problémát. Ezzel szemben áll a másik oldal, amely mindennemű születésszabályozást „nemzetpusztításnak'' nevez; volt olyan áramlat is, amely mielőbb kétszer annyi lakost szeretne látni hazánkban, mint amennyi jelenleg él. Erre válaszolja az előbbi szerző [7], hogy „a 20 millió magyar és az ehhez hasonló jelszavak nem a mi társadalmunk igényét tükrözik. Úgy tűnik, hogy ezek az igények háborúra spekuláltak, vagy területszerzésre számítottak." A vita zöme azonban — helyesen — szakmai síkon folyt. Ezen már nem a születésszabályozás kérdése szerepelt, azt már nem vitatták, hanem a művi vetélésé, amelynek káros voltát sok szerző bizonyította. Egy közlemény [8] igen meggyőzően, alapos statisztikai adatokkal alátámasztva mutatott rá arra, hogy a művi abortusz gyakran női bajokat, koraszüléseket, születési rendellenességeket, meddőséget idézhet elő. Ezt végeredményben azok a szakemberek is elismerték, akik a születésszabályozás határozott hívei voltak. De évekig tartó