Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

JUBILEUM - Réti Endre: A népesedéspolitika és családtervezés néhány szemléleti kérdése

tömegeket a fasiszta rezsim egyre nagyobb mértékű szaporodásra kényszerítette háborús tervei számára (pl. 25 gyermekes családanyákat tüntettek ki). Országunkban hasonló volt a helyzet. A népnyomort a horthysta vezetés — a többi fasiszta országhoz hasonlóan — a szegények számára erőltetett szaporodási kényszerrel tetézte. Ez a „szülési kényszer" annál is monstruózusabb, mert a népi írók és a kommunista orvosok már teljes mértékben feltárták a falusi és városi népnyomort, a szegény tömegek gyermekeinek éhezését, morbiditását és mortalitását. Jahn Ferenc és szerzőtársai 1936 februárjában Budapest szívében, a Visegrádi utcában levő egyik proletárházban a fűtetlen lakásokban (ahol egyes konyhákban nyolcan is laktak) erősen leromlott lakók tömegeit látták. „A gyermekek és felnőttek sápadtságát kellően magyarázza — írják — a vacsorát magában rejtő konyhafiók tartalma, a szépen sorjába rakott, hat darab, egyenként 8—10 dekás kenyérszelet, amely csak annyiban különbözik az aznapi ebédtől, hogy akkor még egy fazék száraz krumpli is volt a kenyér mellé." [11] És a vidéki gyermekek helyzete? „Az egész elhanyagolt Tiszántúl a csecsemőhalálozás terén még mindig ,vezető' szerepet tölt be. Szaporaságának ez a Jutalma'." Csongrádban ez idő tájt 1000 élveszületett csecsemő közül 182 meghalt. Békéssámsonban az orvosi vizsgálat szerint egészségi fogyatékos a gyermekek 94,6%-a. A szükséges kalóriamennyiségnek csak töredékét fogyasztják, táplálékuk általában vitaminszegény." [12] A palócok gyermekei — írja Szabó Zoltán 1938-ban — sokszor 7—8 éves koruktól kezdve dolgoznak vándormunkás szüleikkel együtt. Hónapokon át nyomorult zugokban alszanak rövid órákat. [13] A pécsi elemi iskolák 2195 megvizsgált tanulója közül 26,3% volt gümőkórral fertőzött (Petrányi'—Dobszay). A munkanélküliek gyermekeinél a fertőzés 71,42%-os volt. [14] Hódmezővásárhely belterületének 522 elemistája közül csaknem felénél angolkórt, háromnegyed részénél vérszegénységet állapítottak meg. [15] A gyermekmunka igénybevétele a textiliparban általános szokás volt, az ellenőrző bizottság elől ládákba bújtatták őket. [Ki] Ehhez még annyit teszünk csak hozzá, hogy 1000 élveszületett csecsemő közül 1936—1940 között átlagban 131 pusztult el. Ilyen állapotok mellett hirdetett erőltetett szaporodást a soviniszta és a vallásos propaganda; a népszaporulatot a csecsemőhalandóság, a betegségek és a háborúk korlátozták. (A második világháborúban közel 1 millió magyar pusztult el.) Lőrincz Béla dr. a Gyógyászat-ban [23] 1932-ben megírja, hogy ,,a budapesti szociáldemokrata ügyvédek és orvosok ez év januárjában vitaesteket rendeztek a születéskorlátozásról. A megnyitó és vezető előadás nem követel kevesebbet, minthogy a magyar törvényhozás utánozza az orosz mintát és mondja ki az abortuszok szabaddátételét". Nem kétséges, hogy a javaslatok mögött kommunista orvosok álltak. A szerző cikkében inkább a konzervatív álláspontot vallja, végül mégis kénytelen kimondani: „Minthogy a rossz gazdasági viszonyokon változtatni nem tudunk [ !], a szaporodáson kell változtatni, de nem a felelősség nélkül produkált magzatok elpusztításával, hanem a teherbejutás megakadályozása által."