Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

KRÓNIKA

ADALBERTO PAZZINI (1898—1975) Ha van, akit a családi hagyományok sokrétűen, egy magasra szökellő pályára determináltak, Pazzini az volt. Apja, Norberto neves festőművész. Anyja Giannina, szül, Brandimante kitűnő pedagógus. Mindkét szülő rokonságában sok az orvos. Adalberto Pazzini mindezeket az adottságokat, hajlamokat és tehetségeket saját személyében igen szerencsésen egyesítette. 1898. február 23-án Rómában született. Ott tanul és 1922-ben kiváló jelzővel kísérletes orvosélettani értekezése alapján ott is avatják orvosdoktorrá. Bejárja a medicina számos területét, mindinkább hivatásának érezve a história medicát. 1932-ben habilitál egyetemi magántanárrá orvostörténeti tárgykörből. 1936-ban bízza meg a római tudományegyetem az orvostörténet oktatásával anélkül, hogy ehhez könyvtár, levéltár, múzeum rendelkezésére állana. A második világháborúban a Jó Pásztorról elnevezett római hadikórházban szolgál orvos-kapitányként, A háborút követően kezdi meg az orvostörténeti múzeum kiépítését. 1953. április 16-án helyezik el a római Orvostörténeti Intézet alapkövét, megvetve ezzel a világhírű intézet alapját. 1954. szeptember 13-án nyitja meg kapuit ez a nagynevű intézet, magán viselve a művészi szemléletű, nagy didaktikai készségű kiváló orvos személyes vonásait. Az intézet megnyitása egybeesett a XVI. Nemzetközi Orvostörténeti Kongreszszussal, méltó keretet biztosítva annak. Pazzini, a humánumért lelkesülő latin kultúra tipikus megszemélyesítője, mindig különös szeretettel és vonzódással tekintett Magyarország felé, amely olyan sokáig és olyan jellegzetesen magán viselte a renaissance olasz kultúra minden megnyilatkozását. Pazzini számos orvostörténeti lapot alapított, amelyek közül több ma is életképes. Nem elégszik meg egymagában az orvostörténettel, hanem keresi a história medica kultúrtörténeti kapcsolatait elsősorban a filozófiával, az ún. humaniórákkal, de világosan látja a gyógyító technika fejlődését is, amint erre nagyszámú könyvében és dolgozatában mintaszerűen rámutat. Pazzini olaszos grandseigneuri személyisége számos magas szintű orvostörténeti intézményt hívott életre. Az Orvostörténeti Akadémia elnöke, a Nemzetközi Orvostörténeti Társaságnak sok éven át viselt aktív elnöksége után díszelnöke, a londoni Királyi Orvostársaságnak, számos más neves nemzetközi akadémiának, egyesületnek tiszteletbeli tagja, az athéni tudományegyetem díszdoktora. A budapesti nemzetközi orvostörténelmi kongresszuson való részvételben már megakadályozta hosszas betegsége, amely végül is 1975. május 10-én kiragadta szerettei és tisztelői köréből. Halála az orvostörténelem nagy és pótolhatatlan vesztesége. B. B.