Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Weszprémi István: A pestisoltás szükségének vizsgálata Fordította: Vida Tivadar

az okát, ami járványos betegségeinkben történik. Restelünk időzni különféle részletek magyarázatában, átengedjük ezt a teret annak, aki ezeket a dolgokat tanulmányozza. Egyedül azt fűzném itt hozzá, ami — úgy gondolom — nagyon is rám tartozik: Mi sem ismertebb annál, hogy a himlő és a kanyaró esetében nincs többé helye a fertőzésnek, ha kiráztuk belsőnkből a kórokozó anyagot: így, ha a jövőben oltás útján előcsalogatjuk a pestis magvát [ = csíráját], mint a többi [test]nedv poshadt részét, nem gondoskodunk rosszul az emberi nemről, hogy a polgárok nagyszámú sokaságában legyen az államok hatalma és ereje. [27] Végül az követheti a legkönnyebben felfogásunkat, aki emlékezetébe idézi a must erjedését: miközben itt a must lényeges illékony sója arra törekszik, hogy kibontakozzék az olajos részek közül, illékonyságánál és finomságánál fogva hegyes nyilaival megtámad mindent, ami útjába kerül, megtöri, összezúzza, szaggatja; ezért az olaj, értsd a gyúlékony borszesz, szükségképpen felemelkedik, a seprű részben oldalra, részben a fenékre csapódik le. Ez a borkősó, amely felkavarja a must olaját, a járványos betegségeinkben az az eredeti, nyirkos anyag, amely maró hatásával forrást idéz elő a test többi nedvében. Miután azokat megtisztította, odaszegődik az oldalakhoz, vagyis a bőr felszínéhez, egyeseknél pattanásokká válik, másoknál elfajul kelevényekké és tüzes kelésekké. Az egyik mustot a másiknál jobban hatja át a borkősav a talaj és az éghajlat természetéhez képest, így a vöröst jobban, mint a fehéret, mivelhogy tovább marad meg a szőlőfürtök seprűjében, amiért nagyobb emésztést is kíván, és tovább marad a testben. Mindenki belátja, hogy ez a különbség megvan az emberek között is. Megtörténik, hogy a borban olykor tökéletlen erjedés megy végbe; amikor a borkősó a nyálkás nedv szerfölötti bősége miatt meggyöngült, és nem volt képes megszabadulni az olajos részektől, ismételten igyekszik megszabadulni. Ettől van az, hogy akkor annyira savanyú és csípős, amit úgy szüntetünk meg, hogyha borkősóval itatott új seprűt vetünk bele újra. Ki-ki könnyen láthatja, mégha én elhallgatom is, hogy mindez megvan a betegségeinkben, s ezeknek a megfontolása alapján, lépésről lépésre haladva megmagyarázhatja a betegségeknek ama különféle tüneteit. [28] Talán azt mondod, elég olyan eset van, hogy valaki egynél többször elviselte a pestis nehézségeit, ezért haszontalan lesz e betegség átültetése? Ismerek a hazámban egy szavahihető férfit, aki elmondta, hogy e folyó évszázad tizenkettedik évében nem egyszer kapta el őt a pestisbetegség, amikor a kegyetlen pestis, a kilenc évig tartott belső zavargás lecsillapultával rátört az országra, és ő hónalji kelevényektől szenvedett. Nemsokára visszanyerte egészségét, gyakran vett részt a holttestek eltemetésén. Végül 39-ben és 40-ben is, amikor ugyanazo-