Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Weszprémi István: A pestisoltás szükségének vizsgálata Fordította: Vida Tivadar

ádáz ellensége az ülő életmódot folytatók tömege, ám ők azok, akik legtöbbet panaszkodnak az idült betegségekkel járó kínlódásról. Kérdem azonban kitartóan, mikor válnak a leghevesebbé a hipochonderek, hisztérikusuk, reumások, vesebajosok, nyavalyatörősek, holdkórosok stb. tünetei? Tessék szorgosan odafigyelned a napéjegyenlőségre és a napfordulatra, a holdtöltére és az újholdra, s bőrödön érezve a rendetlen moccanásokat, szépen meggyőzetel. Bárcsak sohasem kellett volna ilyeneket tapasztalnom, amikor az utóbbi években reumában szenvedtem, és ezeket az [égi] köröket figyeltem nagy szorgalommal ! Caspar Bachofent, a svájci zürichiek kántorát hat évvel ezelőtt szélütés érte, s mikor öt hónap múltán felébredt hosszú letargiájából, Hermogenész görög szónok módjára minden dolog elfelejtése kerítette őt hatalmába. Ezen idő előtt híressé vált néhány zeneműve, most pedig még az egyszerű betűket sem tudta megkülönböztetni egymástól. Valahányszor a holdhónap vége felé közeledett, át kellett szúrni a kari visszerét, s így menekült meg mindig a rátörő tünetektől. Amikor a múlt évben vendége voltam, tanácsomra kísérletképpen megtettük, hogy elhalasztottuk az érvágást a következő újholdig ; három nappal előtte olyan bőséges orrvérzés lepte meg, hogy barátai lemondtak életéről, s azzal vádoltak engem, hogy felelős vagyok küszöbön álló haláláért. Csakhogy ez a vérömlés úgy megtisztí[21] totta az agyat bőséges nyálkás nedvétől, hogy elkezdett félszavakat mondani, a nevét pedig világosan megkülönböztetett betűkkel írta le. Amikor visszatértek az ártalmas quadratúrák, a lázak pedig felújultak, miközben egyre inkább zsibbadt, hogy enyhítsem fájdalmait, kioktattam, hogy a tünetek hevesedésének okát a holdban kell keresni. Ezért később néha felemelt mutatóujjával fenyegette meg e fényes csillagot, ahogyan megtette hajdan Janas Pannonius, pécsi püspök: mikor látta, hogy haldokló anyja kegyetlenül küzködik a halállal, s a telihold ugyanannak a helynek délkörére hágott, a híres költő, amilyen gúnyos természetű volt, a vöröslő bolygót megrótta egy tréfás epigrammával. Bachofen nővére, negyvenéves, jócskán idős leány, magasból leesve lábszártörést szenvedett. Őt is ugyanazok a nehézségek szorongatták ugyanazokban az időszakokban, úgyhogy kölcsönösen vigasztalták egymást fájdalmaikkal. Ugyanott a szomszédságban egy hasonlóan idős leány, amilyenekben csodálatosan bővelkedik az a vidék, pici korától olyan nyelvbénulásban szenvedett, hogy minden második, azon titokzatos, Püthagorasz és Arisztotelész által felfedezett hétnapos időszakban megnémult, és csak úgy szerezte vissza nyelvének használatát, hogyha kevés vérét vették. Honnan vannak az oktalan állatoknak azok a szokatlan mozdulatai és dísztelen szilajkodásai, amelyekkel igyekeznek lerázni magukról a fájdalom tüskéit, amelyeket a felajzott nedvek következtében éreznek? nemde a levegő küszöbönálló és furcsán kavargó változásától. Semmit sem szólok az állati élőlények hatalmas világáról, amelyekkel kapcsolatban már a tiszteletreméltó ókor felismerte, hogy mindegyikük elszenvedi testének tömegében és súlyában az [égistestek] körmozgására bekövetkező jeles időszakokat. Az okosabbak ta-