Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

JUBILEUM - Előszó (Schultheisz Emil)

JUBILEUM ELŐSZÓ A felszabadulást követő társadalmi, gazdasági, politikai átalakulás az egészségügyet is minőségileg új feladat elé állította. Olyan méretű, szellemű és minőségű ellátás kialakítását követelte meg, amely a fenti változásokkal formájában és tartalmában összhangban van. A jövő mindig a jelenben csírázik, az új szakasz soha nem indul nullpontról. Először is fel kellett mérni az elmúlt évtizedek örökségét. Nos, a régi rendtől szakmai színvonalában nemzetközileg is jó, teljesítőképességében azonban az akkori „kereslethez" igazodó szakember-gárdát és intézményhálózatot örököltünk. A lakosság valóságos szükségletéből akkor lett kereslet, mikor a rászoruló az egészségügyi ellátást meg tudta fizetni, vagy a társadalombiztosítás keretében erre ingyenesen jogosult volt. De a társadalombiztosítás a lakosságnak alig több, mint 30%-ára terjedt ki, és a lakosság mintegy fele részben vagy teljesen el volt zárva az egészségügyi ellátástól. A helyzetfelmérés rögtön adta az első nagy lélegzetű egészségpolitikai döntést : belátható időn belül mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni az egészségügyi ellátást. Ez természetesen csak a gazdaság növekedésével összhangban — jóllehet egyes szakaszokban ennél nagyobb ütemben — valósulhatott meg. 1950-ben már-már a lakosságnak közel a fele biztosított; 1972-ben — új egészségügyi törvényünk születésekor — már a népesség több, mint 99% -át bevontuk a társadalombiztosításba. Ám a jogosultság kiterjesztésével párhuzamosan gondoskodni kellett az igények érvényesíthetőségéről, azaz kellő számú orvosról és más szakemberről, továbbá az intézményhálózat tervszerű, gyors fejlesztéséről. 1975. július i-től minden magyar állampolgár számára ingyenes ellátás jár, és ennek a jogi aktusnak a gyakorlati feltételei meg is valósultak. A szocialista társadalom a lakosság egészségvédelmének elvileg új típusát hozta létre — a progresszív, jól felépített és mindent átfogó szocialista egészségügyet —, amely elszakíthatatlan részét képezi a szocialista országok társadalmi, gazdasági rendjének. Az államiság, a tervszerűség, a megelőzés, a hozzáférhetőség és az ingyenesség elveire épül, felhasználja a tudományos eredményeket és biztosítja a dolgozók közvetlen részvételét az egészségügyi kérdések eldöntésében. Több lett az orvos, kiszélesedett, bővült az intézményhálózat, és a tudományos eredmények egyre inkább behatoltak az orvosi gyakorlatba. Harminchárom európai ország közül az általános orvosokkal ellátottságban a 4., a fog-