Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Duka Zólyomi Norbert: A magyarországi orvostudományi fejlődés gócpontjai a nagyszombati orvostudományi kar megalapítása előtt

A három egyetemnek volt bizonyos jelentősége az orvosképzés terén is, bár nagyon szerény hatósugárral. A mohácsi csata utáni hanyatlás korában csak az önálló fejedelemséggé alakult Erdélyben gyúlt ki egy fénypont. Báthory István 1582-ben megalapítja a kolozs­vári egyetemet, melyen orvosképzés is folyt. Bethlen Gábor gyulafehérvári főiskoláján pedig orvosi előképzésben részesítették a külföldön végezni szán­dékozó diákokat. Még egy kezdeményezést kell ezen a helyen megemlítenem, mert időben megelőzte a nagyszombati orvostudományi kart, legalább is annak kibontako­zását. Esterházy Károly, egri püspök már 1761-ben foglalkozott egy teljes fő­iskolának és új épületének a tervével. Jogot és teológiát már eddig is tanítottak a líceumban. 1763-ban kelt beadványában Mária Teréziához már orvosi tanul­mányokról is szól. 1769-ben engedélyezi Markhot Ferenc, Szolnok vármegyei és egri városi orvos tervét és az orvosképzés ténylegesen meg is indult az Irgal­masok kórházában, ahol laboratórium, botanikai és kémiai felszerelés is volt. A tervezet szerint megkívántatik az előzetes filozófiai tanulmány, a tanulmányi idő öt év, és a tanfolyamokat a „sodales chirurgi" is látogathatják. Három évről maradtak fenn Markhot beszámolói : az első évtől Krcsovsky Adalbert, Bécsben végzett orvos is előadott, a másodikban Blek Benjamin anatómiát és sebészetet, Aloisius irgalmas barát pedig botanikát és kémiát adott elő. A nagyszombati alapítás törvényszerűen véget vetett ennek az ígéretes lehetőségnek, és az egri iskola visszaesett középiskolai nívójára. 12 Az „ősegyetemek" és egyéb hasonló kezdeményezések nem tudták belföldi keretben megoldani az orvosutánpótlást. A természetszerű kiút a hovatovább szaporodó külföldi egyetemek látogatása volt. Ennek a megoldásnak legnagyobb nehézsége a pénzeszközök előteremtésében rejlett. Ismeretesek a különféle mó­dok: voltak, nagyon kevesen, leginkább orvosok és gyógyszerészek fiai, akiket hazulról el tudtak látni a szükséges összegekkel (mint pl. a Rayger és Raymann család tagjai), mások főúri sarjak kísérőiként kerültek ki. A tehetségesek, mint pl. Gyöngyösi Pál, tanítással maguk keresték meg kenyerüket. Ismét mások egy-egy főúr vagy város támogatásával végezték tanulmányaikat vagy pedig felekezeti alapon részesültek külföldi egyetemeken kedvezményekben, mint pl. a Hallében végzettek jó része. Volt egy másik mód is a probléma megoldásának megköny­nyítésére és erre külön akarok rámutatni, mert ez a megoldás, legalább részben, hazai orvosképzést is jelentett. Az akkori egyetemi szabályok szerint a doktori cím eléréséhez szükséges időtartam nem volt megszabva. Pl. Bécsben csak 1775-ben mondta ki a Störck-féle Instituta a köteles 5 évet. Tehát önmagától kínálkozott a lehetőség: a külföldi tanulmányi időt le lehetett rövidíteni és így a költséget is lényegesen csökkenteni. Ennek előfeltétele azonban az volt, hogy megfelelő alaptudás birtokában kellett a külföldi egyetemre beiratkozni. Voltak esetek, amikor a jelölt egyenesen in médias res, a disputáció, illetve a doktori 12 Schultheisz Emil: A hazai orvosképzés i. m.; Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek, Bp. 1D40. IV. köt., 471. 8 Orvostörténeti Közlemények 75—76.

Next

/
Oldalképek
Tartalom