Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Spielmann József: A kartéziánus szemlélet sodrában

gyíthatja meg, hanem a haldoklót, kinek „már a torkában heregne a lélek*' is megmentheti. Támadja Csanaki a skolasztikus orvostant, a „Galenus nyomdokait követő doktorokat" s „Paracelsus és az ő igaz és elmés követői" elveit dicséri, hirdeti „sok nyavalyákat melyeket gyógyíthatatlannak mondanak a Galenos tanítványai" emezek sikerrel kúráltak. Magáról azt vallja, hogy a „természet könyvének" bölcsességét követi, s ha el is fogadja a csillagok befolyását az emberek egészségére, egyben állítja, hogy „a bölcs" közömbösítheti, a maga javára fordíthatja „a csillagok ártalmas rendelését". A XVI—XVII. század orvostudományának legjelentősebb felismeréseiről, a vesaliusi anatómiáról, a vérkeringésről, a reflexfolyamatokról s a kartéziánus élettanról magyarul elsőként „a világi tudományosság úttörője", Apáczai Csere János nyújt átfogó képet Magyar Encyclopaediájában, a descartes-i tanokat materialista irányban fejlesztő — már említett — Regius nyomán. Latin nyelvű kéziratos Philosophia naturalis-a hasonló szellemben fogant. A vérkeringést pl. így összegezi : „a vérnek kerülése az, mellyel ö a szívből az egész test életerein az erekbe, melyek az életerekkel mindenütt egybeköttetnek, elébb űzetik s végezetre az erekből a szívre űzetik vissza". A magyar szaknyelv kiforratlanságából fakadó fogalmazási fonákságok ellenére az idézett rész önmagában cáfolja Rapaics Raymund, máskülönben jeles tudománytörténész, téves megállapítását, hogy Apáczai nem ismerte pontosan a vérkeringést. Az állatok élettani működéseit s az emberi vegetatív tevékenységeket kizárólag reflexfolyamatokkal magyarázza. A külső és belső, az idegrendszer közvetítette ingerek eredményeként — hangoztatja — az állat „magát egy helyből a másba viheti. De minden okoskodás nélkül, mint szintén a magán mozgó mesterséggel csinált dolgok". Az állati és emberi automatizmust, „a magukon mozgó csinálmányok" reflextevékenységét a Magyar Encyclopaedia többek közt az éhség, szomjúság, járás, légzés, szülés példájával bizonyítja. Az ember tudatos működését viszont, akárcsak Descartes, az elme irányítása alatt állónak tartja. Megtaláljuk a Magyar Encyclopaedia VIL könyvében — ahogy Weszprémi írja „szép röviden összefoglalva" — magyar nyelven az egész orvostudományt Regius alapján. Hatott-e kortársaira Apáczai élettani felfogása? Bethlen Miklósra, legjelesebb tanítványainak egyikére kétségtelenül. Elég Önéletrajzát átolvasni, hogy Apáczai orvosi és élettani nézeteire bukkanjunk. A gyakran idézett sorok az állati és emberi élettani tevékenység azonosságáról, saját testalkatának jellemzése, érzelmeinek — Apáczai szavával „indulatainak" bemutatása, életmódjának ecsetelése, a mértékletesség dicsérete, mindez az egykori hőn szeretett tanítómestertől elsajátított elveknek saját magára vonatkoztatása. Apáczai kartéziánus hite lombosodik ki egykori kolozsvári tanítványának, a Hollandiából orvosi és bölcsész oklevéllel visszatért Köpeczi Jánosnak tevékenységében. A sárospataki kollégiumban Weszprémi szavai szerint „a diákság roppant lelkesedése mellett" bölcseletet oktató Köpeczi szemlélete vitathatatlanul kartéziánus. Ezt tanúsítja Leydenben megvédett fizikai értekezlete, a descartes-i fizika legelőremutatóbb tételeinek foglalata. Erre utal Leydenben 1668-ban bemutatott orvosi, valamint egy évvel később Franeckerben megvédett bölcseleti disszertációja is. Az elsőben az arisztotelészi—galenusi élettani szemlélettel