Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ELŐADÁSOK — KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Bálint Sándor: A szeged-alsóvárosi ferencrendi kolostor hajdani gyógyító tevékenysége és orvosi szakkönyvei

A világhírűvé vált szegedi paprika gyökérveréséről sajnos nincsenek biztos adataink. Miután azonban a XVIII. század elején még orvosságként használták, legvalószínűbbnek az a föltevés látszik, hogy meghonosításában az alsóvárosi barátoknak volt döntő részük orvosi tapasztalataik, patikai gyakorlatuk révén. Ismeretes, hogy az alföldi táj a török uralom egykedvűsége, nemtörődömsége következtében teljesen elvadult, elmocsarasodott, ami a valamikor morbus Hungaricus néven emlegetett malária, népünk szavával hideglelés állandó pusztításával járt együtt. Az idegen katonák rettegtek hazánkba jönni, mert nem tudtak alkalmazkodni a magyar viszonyokhoz. Sokuk nem a harcban esett el, hanem a malária tizedelte meg őket. Őseink bort ittak, az ivóvizet felforralták, sok fokhagymát ettek, ételeiket megfelelően készítették el. Még így is kínozta őket — egészen a múlt század folyószabályozásáig, artézi kutak fúrásáig — a váltóláz. Ennek volt kitűnő ellenszere a pálinkába áztatott paprikamag, továbbá a paprikahüvely belső, csípős erezete. Orvosi hasznának fölismerésében az alsóvárosi kolostornak döntő része lehetett. Természetesen az sem véletlen, hogy a városi ispitál egészen a XVIII. század végéig Alsóvároson, a mai Borbás és Kisfaludy utcák összeszögellése táján állott. Az ispotály nemcsak betegeket ápolt, hanem elesetteket, öregeket, szegényeket is gondozott. A középkorban, a XV. században Alsóvárosban virágzott a Szent Péter apostol oltalmába ajánlott ispotály. Adataink nincsenek rá, mégis lehetséges, hogy ez a franciskánusok gondviselésében átvészelte a török időket. Az alsóvárosi kórház a XVIII. század első felétől kezdve a város kezére jut, amikor is Dékány Péter alsóvárosi gazda nagyobb alapítvánnyal támogatta. Végezetül mutassuk be az alsóvárosi kolostor könytárának orvosi vonatkozású könyveit a rendelkezésünkre álló egyetlen forrás, Dubecz József szerzetes 1846ban készített könyvtári katalógusa alapján. Dubecz könyvleírásai természetesen még nem felelnek meg a könyvkatalogizálás mai követelményeinek, egészében mégis helyesen tájékoztatnak arról a minden tiszteletünkre érdemes tevékenységről, amelyet az alsóvárosi kolostor népünk egészsége érdekében kifejtett. A könyvek szerzőinek neve és címeik itt következnek: Sylvius, Franciscus Deleboe: Opera Medica 1695. Woyt, Johann Jacob : Gazophylacium Medico-Physicum 1716. Barisanus, Franciscus Dominicus : Magnus Hypocrates Medicomoralis. Mayr, Christophorus : Dispensatorium Universale, I

—II. 1798. Pharmacopaea Argentoratensis. 1725. Haiszier György : Orvosi munka 1801. Kämpf, Johann : Für Aerzte und Kranken bestimmte Abhandlung. 1786. Marcus, Adalbert Fridrich : Prüfung des [olvashatatlan szó] Systems der Heilkunde. I—II. 1799. Arnemann Justus : System der Chirurgie I

—II. 1803. Frank, Johann Peter : Kleine Schriften. Medizinisch Praktischen Inhalts 1800. Plenk, Joseph Jacob : Lehre von den Augenkrankheiten, 1799. Hoven, Fridrich Wilhelm : Handbuch der praktischen Heilkunde. 1806.