Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Karasszon Dénes—Kurdi József: Adámi Pál (1739—1814) és a loimiatria története

ADÁMI PÁL HELYE A XVIII. SZÁZAD ORVOSTUDOMÁNYÁNAK TÖRTÉNETÉBEN „Nam quantum ferro, tantum pietate potentes stamus" (Propertius IV, 22 : 21-22) Ha Adámi Pál életművét a halála óta eltelt több mint 150 esztendő' után először egészében kívánjuk értékelni, nagyon nehéz feladat elé jutunk. Elsősorban azok között az orvosok között kell őt számon tartanunk, akik mint Ramazzini, Lancizi, Vicq d'Azyr, Camper, Haller és mások, az állatorvostudomány megteremtésén fáradoztak. Hosszú sorát nyitotta meg ily módon azoknak a tudósoknak, akik közé nálunk Hut'yra, Czakó, Thanhoffer, Rátz, Tangl, Aujeszky és mások tartoztak. Számon kell őt tartanunk azok között az orvosok között, akik — mint Gruby, Lenhossék, Zuckerkandl, Rosas, Carabelli, Hyrtl, Zsigmondy, Kaposi, Politzer, Biedl, Sticker stb. — Magyarországról indultak el és szereztek külföldön katedrát, de számon kell őt tartanunk azok között a van Swieten köré tömörült tudósok között is, akik mint de Haen, Störck, Stoll és Frank, a „communis Europae sub initio huius saeculi magister"-nek, Boerhaavenak tanításait magukévá téve, mint a „bécsi iskola" nagyjai teremtettek új tudományt. Adámi tudományos eredményeit felhasználták; javaslatait megvalósították: 1771-ben, addig gyűjtött tapasztalatai alapján elérkezettnek látta az időt, hogy előterjesztést tegyen az állatorvosképzés megindítására. Alkalmaztak is tanárt Wolstein személyében, akit kineveztek a bécsi Állatorvosi Tanintézet igazgatójává. Javasolta Adámi, hogy létesítsenek ösztöndíjat tehetséges szegény ifjak számára állatorvosi ismeretek elsajátítása céljából. Meg is jelent 1781-ben a császári rendelet, amely elrendelte, hogy a Habsburg-monarchia minden országa köteles egy medikust Bécsbe küldeni Wolstein iskolájába [34, 35, 30]. Adámi javasolta, hogy széles körű felvilágosító tevékenységet végezzenek az állatorvosi ismeretek népszerűsítése céljából. El is rendelték Wolstein állatorvosi ismeretterjesztő műveinek kiadását. Javasolta Adámi, hogy Magyarországon is létesítsenek intézetet az állatorvostan tanítása céljából. Ez a javaslata éppúgy megvalósult, mint a katonai állatorvosok képzésén túl a polgári állatorvosok képzésének megindítása a bécsi Állatorvosi Tanintézetben [40], mindezt azonban Adámi már Nógrád megyei, majd karintiai visszavonultságából kellett, hogy végignézze. Adámi életművének méltatásával sokáig adós maradt a hazai orvos- és állatorvos-történetírás. Igaz, a nagy orvosbiográfus, Weszprémi említi őt művében [52], A hazai orvostörténet-írás enciklopédikusa, Linzbauer ismerte és használta a Bibliotheca Loimicát; Adámi neve szerepel Kossá „Könyvészetiében [30] és Schräder—Hering Biographiai Lexikonjában [43]. Mégis ezek az életrajzi adatok részint hiányosak, részint tévesek, műveinek felsorolása is hiányos. „Az orvostörténelem feladata azoknak az orvosoknak működését is feltárni, akik nem szigorúan véve a human medicina területén fejtettek ki kiemelkedő működést" [0]. Állatorvos-történeti szempontból a német nyelvű irodalomban Lechner [36], a szlovák nyelvűben Fried [22] foglalkozott Adámi életével és működésének jelentőségével. Az állatorvos-történeti szempontokon túlmenőleg Adámi Pál, a. bécsi egyetem egykori magyar orvostanhallgatója az orvostudomány történeté-