Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó XVIII. századi magyar nyelvű kiadványok a gyermekek ápolásáról és neveléséről

Az angolkór vagy ahogyan a régmúlt időkben nevezték : angliai nyavalya igen közismert betegség volt, nyomait életfogytiglan viselték az emberek. A csontok görbülését, mely főleg az alsó végtagoknál jelentkezik, utólag gyógyítani nem lehet, kizárólag a megelőzés jelent megoldást. A XVIII. század orvostudományának e téren alkalmazott próbálkozásai csődöt mondtak, a füstölések, kenegetések és egyéb „szertartások" ékesen bizonyították, hogy a csontképződés lényegét még nem derítette föl az akkori medicina. Az elmúlt századok orovosa, ha nem volt biztos a dolgában, szívesen merített a népi gyógyászat tapasztalataiból. A régi idők orvostudománya lényegében egy fejlődő diszciplína és az évszázados hagyományokon nyugvó népi empíria, valamint a különböző eredetű hiedelmek sajátos ötvözete volt. Weszprémivel ellentétben Csapó könyvecskéje feltűnően sok ilyen jellegű tanáccsal szolgál; a csontok görbülését pl. a legkülönfélébb módszerekkel próbálta meggátolni: „... tagjait flanel ruhával gyakorta gyengén dörgöljék, kennyek is háta gerenzit s egyébb tsontos tagjait vad matska hájjal, bak hájjal, róka hájjal, mellyeknek valamellyikét meg-olvasztván, keverjenek belé apróporrá tört levendulát, majorannát, kakuk füvet, sályát, földi tömjén füvet. Tagjai füstöltessenek tömjénnel, mastix gummával, s tengeri gyantával. A' ki a' kéményhez ragadott fénylő kormot meg-ehetne, az is használna."

59 Hogy mi az oka a csontrendszer eltorzulásának, arra Csapó többféle magyarázattal szolgál: először is a gyermeket túlságosan korán kényszerítik arra, hogy lábra álljon, s a test súlyát nem bírja el a még gyenge comb- és lábszárcsont. Az átöröklésnek —- mint láttuk egyéb betegségeknél is — nagy jelentőséget tulajdonított a debreceni főorvos. így a gyenge felépítésű csontozat szerinte elsősorban a szülőktől származhat, sot, a görbedt tagú, savanyú tejű dajkától is; az utóbbi magyarázat azon a felfogáson alapult, hogy a csecsemő a tejjel együtt magába szívja, örökli az őt etető asszony testi-lelki tulajdonságait, adottságait is. A csontok épségének, szabályos fejlődésének érdekében Csapó tiltotta az igen meleg vízben való „feresztést" — a két dolog közötti összefüggés ma már homályba vész. A különféle anyajegyekkel született gyermekeket jegyzett vagy bélyegzett gyermeknek nevezték és tág tere nyílott a találgatásoknak, az anya jegyek származását, mibenlétét illetőleg. A néphit szerint ezek a jegyek úgy keletkeznek, hogy a terhes asszony „hirtelen valamit megtsudál, vagy valaminek látásán megijjed, és hirtelen hasához kapdoss kezével, akkoron, melly részét érendi a' benne fekvő magzatnak, azon részén a' gyermeknek születése után a' Jegy megláttzik, melly tökélletesen azon dolgot jegyzi, mellyet az annya látott... "

60 Csapó „balvélekedés"-nek nevezi ezt a magyarázatot, ugyanakkor ő is hoz példákat hasonló esetekre. Próbálkoztak az anyajegyek eltávolításával is több-kevesebb sikerrel. Csapó figyelmeztetése — hogy a diónagyságú vagy csonton elhelyezkedő jegyek operációja veszélyes az erek megbolygatása vagy föllépő rák miatt — meglepő tájékozottságról, vagy talán csak sejtésekről tanúskodik. Ugyancsak a népi orvoslás köréből származik az a jótanács, hogy a rühes gyermek egy ugyanezen betegségben szenvedő személynek az ingét viselje. A debreceni doktor „szennyes orvoslás"-nak nevezi a módszert. 59 uo. 94. p. 60 uo. 26, p. 4 Orvostörténeti Közlemények 7374