Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó XVIII. századi magyar nyelvű kiadványok a gyermekek ápolásáról és neveléséről
bölcsen a svéd Rosén doktor. További útmutatásai a magyar kortársakéhoz hasonlóak voltak; valamennyien nagy jelentőséget tulajdonítottak a szoptató asszony vérmérsékletének : ,,Ha a Dajkának külömben nyughatatlansága és szomorúsága vagyon, a' gyermek száradni kezd. Igyekezni kell annak okát ki-tanulni. Mert ha az elmebéli nyughatatlanság el-nem hárittatik, más Dajkát kell választani," 5 ® Elrettentő példaként említ egy esetet: egy anya haragos állapotban — mai szóval : idegesen — szoptatott. A gyermek szemén, orrán, fülein, száján és végbelén „kirohant a' véri és végtére meg-hólt." Mátyus István, Küküllő és Marosszék főorvosa is azt írta, hogy ha a gyermek haragvó dajkának a tejét szopja, attól „iszonyú gyomor rágást és hányást*' kap. A jelenség magyarázata szerinte az volt, hogy ,,a' Haragnak ártalmas munkái közi tartozik az-is, hogy aval a' felgyújtott mérges epével a' testnek egyéb nedvességeit-is meg-undokitja.^ Csapó József intelmei is hasonlóak voltak: „Mikor meg-ijjed az aszszony, akkor hirtelen ne szoptassa a' gyermeket... Nagyon meg haragudván, akkor se szoptassa hamarjába, mivel nagy rágás eshetik a szopósban... Sokat szomorkodván az aszszony, teje elromlik, a' gyermeke is elszárad." 52 Weszprémi igen fontosnak tartotta, hogy a szoptatós asszony megfelelően táplálkozzék, elegendő húst, „veteményeket", tejet fogyasszon. A bort és a pálinkát szigorúan tiltotta, mert a dajkán keresztül árt a csecsemőknek is. A Domby által fordított Rosén-könyv hasonlóképpen vélekedett, sőt, a kávét sem engedélyezte, csupán a gyönge sört, melyet manapság is ajánlanak a szoptatós anyáknak. Rosén könyve a dajka álmosságának veszedelmeire hívja még föl a figyelmet. Előfordul, hogy az asszony a gondjára bízott gyerekkel a tűz közelébe ül, ott elálmosodik, majd elalszik, miközben nem veszi észre, hogy rosszul ég a tűz, csak a későbbi fejfájás, hányinger, sőt, nem egy esetben a bekövetkező halál jelzik a bajt. Veszélyes dolog az is, ha a dajka az ágyban szoptatja a csecsemőt és szoptatás után nem helyezi vissza őt a bölcsőbe, hanem együtt alszik vele. Alvás közben észrevétlenül agyonnyomhatja a kisgyermeket. Weszprémi volt az, aki élesen elhatárolta az anya és a dajka feladatát, hangsúlyozva ezáltal az anya fokozott szerepét. A dajka dolga csupán, hogy a gyereket tisztántartsa, „rengesse, játzodozzék, nyájaskodjék vele". 5 ''' Az idő igazolta a kiváló orvos nézeteit és álláspontját. TANÁCSOK A GYERMEKBETEGSÉGEK ORVOSLÁSÁRA Említettük már a XVIII. századi Magyarország mostoha orvosi ellátottságát, melynek elsődleges oka az volt, hogy országhatárokon belül nem volt lehetőség a gyógyítás tudományának elsajátítására. A nagyszombati egyetemen csupán 1770-ben alakult meg az orvosi fakultás és sok időbe telt, míg a képzés színvonala európai szintre emelkedett. 50 uo. 14. p. 51 Mátyus István: Ó és új diaetetica. Pozsony, 1793. VI. kötet, 660. p. 52 Csapó József: Kis gyermekek isputalja. Nagykároly, 1771. 116. p. 53 Weszprémi István: A' kisded gyermekeknek nevelésekről való rövid oktatás... Kolozsvár, 1760. 23. p.
