Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó XVIII. századi magyar nyelvű kiadványok a gyermekek ápolásáról és neveléséről
GYERMEKHALANDÓSÁG, ORVOSHIÁNY, SZEGÉNYSÉG: A SZÁZAD „BETEGSÉGEI" Európa túlnépesedését egyrészt a háborúk, másrészt a közegészségügyi viszonyok gátolták, „Gyakorlatilag az Európában 1620 és 1760 között világra jött 400 millió ember fele nem lépte át a huszadik életévét." 1 * Az orvosképzés, a járványok elleni küzdelem, a gyermekhalandóság riasztó mértékének csökkentése, a városok közegészségügyének rendezése ez időre már halaszthatatlan feladattá vált. Magyarországon 1724-ben szervezik meg a Helytartótanácsot — ez tette lehetővé a központosított, állami közigazgatást. A Bécsben kiadott rendeletek többnyire meghiúsították a magyar gazdasági és kulturális törekvéseket, a közegészségügy szempontjából azonban hasznosak voltak: ekkor rendelték el a városok csatornázását, szigorú rendelkezéseket bocsátottak ki a járványok idején, a század második felében sor került az orvosi, gyógyszerészi, szülésznői gyakorlat szabályozására, s a nagyszombati egyetemen megindult a hazai orvosképzés. Az orvoshiány ez időben már égetővé vált Magyarországon. Egy 1747-ből származó kimutatás szerint több vármegyében nem volt egyetlen sebész sem, L(í a gyógyítást javasasszonyok, kuruzslók, szerencsés esetben ügyes kezű borbélyok végezték. Perliczi János Dániel, Nógrád megye tiszti főorvosa 1751-ben emlékiratot terjesztett Mária Teréziához egy hazai orvosi főiskola létesítésének ügyében, terve azonban csak két évtized múlva realizálódott. Jelentős szerepük volt a gyógyító asszonyoknak is, akik nemcsak családjuk és háznépük betegeit ápolták, hanem távolabbi vidékekről is fölkeresték őket a gyógyulni kívánók. Híres volt tudományáról Bethlen Kata, aki „Tudta sok jó fűnek hasznos erejét is, Gyógyítást gyakorlott gyakran még maga is. Kivált szem fájdalmát bölcsen orvoslotta, Hályogot a szemről könnyen eloszlatta." 11 A „tudós" asszonyok bel- és gyermekgyógyászattal is foglalkoztak és sokszor a szüléseknél is segédkeztek, mivel kevés volt a bába s ha akadt is, tudása nem volt mindig kielégítő. Weszprémi említett könyvecskéjében kárhoztatja a bábamesterség „vastag tudatlanságá"-t és úgy véli, ez is egyik oka a szapora gyermekhalandóságnak. Tudatlanság dolgában azonban nem csupán a bábák tűntek ki. Bethlen Kata egyik levelében leírta, hogyan menekültek a pestisjárvány elől 1719-ben. Fejér15 Chaunu, Pierre: A klasszikus Európa. Ford. Benda Kálmán, Terényi István. Bp. 1971. 343. p. 10 Korbuly György: Az állami egészségvédelem felé. Magyar művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky Sándor. 4. köt. Bp. é. n. 17 Halotti ének Bethlen Katáról. Idézi: Demkó Kálmán: A magyar orvosi rend története. .. Magyarországon a XVIII. század végéig. Bp. 1894. 435. p.
