Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Lexikon der Antike (T. Pajorin Klára)

hunyt kiváló svéd orvostörténésznő is a XVIII. és a XIX. sz. fogorvostörténelmét tárgyaló monográfiáiban, akinek a szerző nemcsak szemléletét vette át, hanem — sűrűn hivatkozva rá — kutató munkával gyűjtött sok adatát is. A 18. sz.-ban kialakuló fogászat történelmét leszűkíti. Egyrészt csak a francia, az angol (angliai) és a német fogászat kezdetéről ír, másrészt nemzetenként egyegy szakmai kiválóság működését és eredményeit helyezi előtérbe. 1699-ben francia királyi edictum hivatalosan megteremtette és képesítéshez kötötte a fogorvosi foglalkozást. Ezt az eseményt a fogorvostörténelem a szakmai önállósodás fontos határkövének tartja. Hoffmann-Axthelm ezt a prioritást kétségbe vonja, mert egy 1685-ben Berlinben kiadott államrendelet is már vizsgához köti a fogászat gyakorlását. Az önállósodott fogászat történetének tárgyalását a fogpótlásokkal kezdi. Külön tárgyalja a lemezes protéziseket és anyagaikat, a korona- és hídpótlásokat és az abturatorokat. A konzerváló fogászat történetét a tömőanyagok, az eszközök és a kavitásalakítás és a gyökérkezelés történetére bontja. A fogorvosi sebészet történetét a műszerek alakulására a fájdalommegelőzés, -csillapítás módszereire és a sebészi eljárások fejlődésére tagolja. „Kutatás és tanok" a címe a könyv zárófejezetének, amelyben csak a fogászati anatómia (szövettan) fejlődésével, a fogorvosképzéssel és a karieszkutatással foglalkozik. Hoffmann-Axthelm egyetemes fogorvostörténelme elsősorban a német, az angolszász és francia fogászat eseményeire, személyeire épül és így evvel magyarázható, hogy a magyar fogászat történelmével igen keveset (és sajnos pontatlanul) foglalkozik; Carabelli, Plenk, Turnovszky, Arkövy, Iszlai, Zsigmondy A. és Károlyi nevei szerepelnek csak a műben. A mű erőssége az egyes fejezetek után közölt bőséges, bár igen subjectiven kiválasztott irodalom és gondosan összeállított névmutató (születési—halálozási évszámokkal). Az igen szép kiállítású könyvben 466 ábra van; jó részük ismert-közismert, azonban van közöttük számos, első ízben közölt érdekes kép is. A fogászat története és az egy-egy gondolat-módszer-eljárás fejlődése után érdeklődő igen jó forrásművet lelhet Hoffmann-Axthelm művében, amelyet valószínűleg még javított-bővített kiadások fognak követni. Huszár György Lexikon der Antike. Hrsg. Irmscher, Johannes. Leipzig, VEB Bibliographisches Institut, 1971. 607 S., 40 Karten A fenti lexikon elsősorban a görög—latin kultúrában járatlan, de iránta érdeklődést tanúsító olvasó kezébe ad könnyen kezelhető, igen sok hasznos ismeretet röviden közvetítő kézikönyvet. Már terjedelménél fogva sem törekedhetett volna teljességre; és éppen a lexikon kis terjedelme az egyik oka, hogy nem tudott megfelelni a kitűzött óriási célnak : érdemben és arányokban bemutatni az ókor továbbélését és továbbhatását jelenkorunkig. A kézikönyv kiadói — a néhány soros előszóból és címszavakból tudjuk — egyik legfontosabb céljuknak