Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó XVIII. századi magyar nyelvű kiadványok a gyermekek ápolásáról és neveléséről

elsőséget. Weszprémi István tizenegy évvel előbb megjelent könyvecskéjét, ,,A' kisded gyermekeknek nevelésekről való rövid oktatás"-t nem említi, talán azért, mert ez valóban más jellegű munka volt: az ésszerű nevelést hangsúlyozta, mint a betegségek elhárításának, illetve megelőzésének legfontosabb eszközét. ,,... Ritka az, a 'ki értelmes Orvos Doktornak tanátsával kívánna élni máskor, hanem midőn megbetegednek, holott arra kellene vigyázni kiváltképpen, hogy meg-ne betegednének, és a Nyavalyáktól eleve óltalmaztatnának : innét vagyon már, hogy többen halnak ki az Emberek közzül öt Esztendőn alól, mint kik Életeknek ötödik Esztendejét el-érték vólna."

s A szerző a könyvét gróf Tholdi Ádámnak ajánlotta. A korai özvegységre jutott erdélyi főnemes Weszprémitől, Debrecen tiszti orvosától kért gyermeknevelési tanácsokat. ,,A' kisded gyermekeknek nevelésekről való rövid oktatás" máig is helytálló orvosi-pedagógiai nézetei a ráció nevében fogantak: Locke eszméinek ismeretét és hatását tanúsítva. A magyar kiadvány két évvel korábban jelent meg, mint Rousseau nagyhírű Emilje. A kötetből, melyben egy másik tanító jellegű mű is szerepel: „Az egésségnek fenn-tartására, és a' hoszszú életnek megnyerésére tartozó szükséges regulák", Weszprémi két példányt küldött a neves bécsi orvosnak, Van Swietennek, aki az egyik példányt saját könyvtárában helyezte el, a másikat a szerző nevében átadta Ferdinánd Károly Szaniszló főhercegnek. A nyolc esztendős főherceg Van Swieten állítása szerint nagy buzgalommal és gyönyörűséggel tanulta a magyar nyelvet •— „Hungaricam linguam discit alacriter, et cum oblectamento."

9 Weszprémi művének dicséretét egy harminc évvel később napvilágot látott mű tartalmazza: ,,S vajha ez a' betses könyvetske, (melly a' kisdedeknek három esztendeig való fel nevelését orvosi szemmel nézi) minden szüléknek kezekben forogna!"

10 Az elismerés Perlaki Dávidtól, Komárom megye lutheránus főesperesétől eredt, aki maga is hozzájárult a magyar nyelvű pedagógiai irodalom megalapozásához. Könyvét elsősorban a valláserkölcsi nevelés kérdésének szentelte, ugyanakkor jól ismerte korának haladó pedagógiai nézeteit, a filantropisták, Locke és Rousseau nevelésújító eszméit. A lipcsei Rosenmüller, a filantropizmus egyik képviselője ihlette a főesperest könyvének megírásában, és őt is, miként számos kortársát, az alsóbb néprétegek segítésének, tanításának nemes szándéka vezette : ,,Azon igyekeztem pedig, hogy ez a' rövid oktatás mindeneknek, még az együgyűebb szüléknek is értelmes és közönséges használatosságú légyen ; mert a' volt 's ez az én fő tzélom, vajha minden külömbbség nélkül, minden szülék és gyermek nevelők javokra élhessenek ezzel."

11 Ezen célkitűzést látszik megerősíteni a címlapon olvasható utasítás: ,,A' szegényebb Osk(olai) Tanítóknak ingyen." Igen népszerű volt az a több kiadást megért könyvecske, melynek eredetije 8 Weszprémi István: A

1 kisded gyermekeknek nevelésekről való rövid oktatás. Kolozsvár, 1760. (Ajánlás) 8 Maizner János: A magyar orvostudományi irodalom 1770-ig. Kolozsvár, 1885. 81. p. 10 Perlaki Dávid: A' gyermekeknek jó nevelésekről való rövid oktatás. Komárom, 1791. 8. p. 11 uo. 8. p.