Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
ADATTÁR - Baranyai Kálmán: A Békés megyei Csorvás község halálozási viszonyai a XIX. század végétől
A bélhurutban elhalt gyermekek nagyobb része a G hónapos és ennél idősebb korcsoportba tartozott, és kb. másfél éves korig fordult elő túlnyomórészt. Ez az anyag kisebb mértékű koncentráltságot mutat, mint amelyet országosan, s különösen a legutóbbi időszakra vonatkozóan az elemzések kimutatnak [25]. Ennek oka részben az adatok kisebb számára, a helyi eredményekre vezethető vissza, de a történeti fejlődés is magyarázatul szolgálhat. A csorvási múltbeli gyermekhalandóság összefoglalásaként tehát azt állapíthatjuk meg, hogy itt 3 hónapos korig túlnyomórészt születési gyengeségre és idegrendszeri betegségre, 3—6 hó között idegrendszeri betegségre, s féléves kortól 1—2 évesig emésztőszervi megbetegedésre volt visszavezethető a nagyarányú elhalálozás. Csorvási eredmények, következtetések Részletes elemzésünk arra vezetett, hogy Csorváson szoros összefüggést találtunk az elhaltak kor szerinti megoszlása és a halálokok változása között. Egyes betegségek sikeres gyógyítása, másoknál az idősebb korra eltolódó halálozás nagyobb mértékben befolyásolták a vizsgált korszakok halálozásának nyers kormegoszlását, mint a társadalom elöregedése. Tehát „az orvosi egészségügyi gyakorlat megváltozása, a jobb diagnosztika, a megelőző gyógyeljárások" [6], egyszóval a közegészségügy fejlődése volt a döntő tényező. Láttuk az egyes betegségek, halálokcsoportok halálozási megoszlásánál, hogy a gyermekhalandóság és a gümőkór a fiatalabb korban szedte áldozatait. Ezek a halálokok csökkentek, majd gyakorlatilag majdnem megszűntek. Nyilvánvalónak látszik, hogy elsősorban ez a körülmény hatott abban az irányban, hogy az összes elhaltak nyers megoszlásának középső értéke — időszakról időszakra — mind magasabb életkorra esik. Feltételezhető az is, hogy az országos adatokból készített — korábbi időszakokra vonatkozó — megoszlási grafikonokon tapasztalható oldalmódusz [20] a gümőkóros halálozással van összefüggésben. Az oldalmóduszok jelentkezése egybeesik a nagyarányú gümőkóros halálozással, s éppen a 15—19 éves korcsoportot érinti ; láttuk, hogy éppen ez az életkor volt a legkritikusabb a fertőzöttek életben maradására. A csorvási adatokból azt láttuk, hogy a legtöbb betegség miatt az elhalálozás lassan-lassan az idősebb korra tolódik el. Ez arra utal, hogy a társadalom fejlődésének, az egészségügyi ellátás általános feltételei változásának az eredmény kialakításában rendkívül jelentős szerepe van. Csorváson az elhaltak nyers kormegoszlási grafikonokon az öregkori maximum 65—69. évre esett 1961—1965. években. A rákhalálozás gyakorisági görbéje pedig részben erre, részben ezt megelőző korcsoportban tetőződik : 60—69. éves elhaltak száma a leggyakoribb. Ez a csorvási eredmény — véleményünk szerint — arra világít rá, hogy rendkívül nagy a jelentősége a rákgyógyításnak, az emberi életkor megnövelése, az elért eredmények megszilárdítása terén. Nélküle az elhaltak életkormegoszlási szintje veszélybe kerülhet, mert nagyobb arányú rákos elhalálozás a már elért koreredményt leronthatja [21], Ez a következtetés elvezet bennünket a rákstatisztikai rész taglalásához.
