Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó XVIII. századi magyar nyelvű kiadványok a gyermekek ápolásáról és neveléséről

XVIII. SZÁZADI MAGYAR NYELVŰ KIADVÁNYOK A GYERMEKEK ÁPOLÁSÁRÓL ÉS NEVELÉSÉRŐL FRIEDRICH ILDIKÓ A

XVIII. század kapuja meg sem nyílt még, de már dörömböl rajta a ráció korszaka : telve az értelem nagyszerűségébe s a művészi ihlet teremtő erejébe vetett hittel.. Európa a józan ész, a „bon sens" világánál kezdi kiselejtezni a fölhalmozódott és beporosodott előítéleteket, kutatja a dolgok természetes okait, és mint ahogy a reneszánsz kor embere fölfedezi magának a Földet, a természetet, s benne az emberi létet, a felvilágosodás tudósai, filozófusai, uralkodói és művészei már többnyire nem a transzcendens világ titkait, hanem az evilági boldogulás útját keresik. A század intellektualizmusa sajátos idealista prakticizmussal párosult: ,,az ország boldogságának egyik legfőbb eszköze a tudomány, és ez mentől közönségesebb a lakosok között, az ország annál boldogabb" — írta a Teréziánumban pallérozódott Bessenyei György.- Vagyis az ember a hasznos ismeretek elsajátítása által, erkölcsi rendeltetésének ismeretében boldoggá válhat. Éppen ezért a felvilágosodás korában a nevelés fontos szerepet töltött be. Locke, Rousseau, Basedow és Pestalozzi alakították ki az új, ún. realisztikus pedagógiát, melyet át- meg átszőttek az individualista, utilitarista és humanista szálak. Magyarország mostoha történelmi körülményei miatt megkésve tud csak csatlakozni Európa új szellemi áramlatához. A század közepén Mária Terézia az állami egészségvédelem megszervezésével, a szegényekről és árvákról való gondoskodással próbált érvényt szerezni a ráció nevében tért hódító humanista eszmének: „mindenkinek azonos mértékben a testi-lelki javakból". A felvilágosodás eszmetartalmát a század végén II. József juttatta következetesen érvényre. A XVIII. század lesz a szülője az önálló magyar tudományos életnek is. A kialakuló rendi nacionalizmus kapcsán a magyar kultúra értékeire terelődik a figyelem: bibliográfiákban lajstromozzák a nemesi könyvtárak anyagát, önálló forráskutatásokon alapuló történeti művekben rögzítik a múlt eseményeit és a 1 Wellmann Imre: Barokk és felvilágosodás. Magyar művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky Sándor. 1. köt. Bp. é. n. 11. p. 2 Idézi: Alszeghy Zsolt: A könyv és olvasója. Magyar művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky Sándor. /. köt. Bp. é. n. 498. p.