Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Kapronczay Károly—Vida Tivadar: Tarczay Kálmán Törökországból 1871-ben írt levelei

pénzt számolni. Egész zsákok érkeztek tele pénzzel. 5 hónapi fizetést adunk ki a legénységnek; mindenkinek jó a hangulata. Most van az erre való szép idő is. Senki sem tudja ma még azt, milyen soká maradunk ott, vajon visszajövünk-e Tripoliba a helyőrségbe. Hetenkint fogok neked írni a táborból, nehogy híradás nélkül maradj. Ez biztos érdekes lesz. A tüzérséggel és lovassággal együtt 20 000 ember jön össze... 7 Tarczay Kálmán levele anyjához Patrun, 71. 4. 27. este Az egész hét folyamán sok mindent kellett beszereznem, sok mindenre gondolnom, mert az ilyen expedíciónak alapos előkészületre van szüksége. Miután ez mind megtörtént, reggel megindult a karaván. A kaszárnyában jókor reggel nagyon élénk volt az élet. A katonák és a tisztek csomagjaival, a „csatéra"-val felmálháztak 50 tevét és 20 öszvért, valamint lovat. Különös látványt nyújtott a veszekedés a beduinokkal, arabokkal, akik a tevéket hajtották, a tisztek vezényszavai, annyi teve bőgése, s közben az 5—6000 ember forgataga. Végül is felzárkóztak a sorok, és mi a kaszárnyától a bejrúti útra meneteltünk a városon keresztül. A pasa, kísérete, a városi rendőrség, a libanoni katonaság, mind lovon kísértek, a zenekarunk váltakozva játszott török és arab zenét. Tömegnyi néző verődött össze, köztük különösen sok nő, sűrűn lefátyolozva és az itt szokásos vászonkendőbe burkolózva, többnyire a tisztek háremei, a katonák anyái és nővérei, akik Tripoliban születtek vagy ott éltek házasságban. Ezeknek a nézőknek nagy része sokáig elkísért bennünket, egész az első megállásig, amelyet a tenger partján tartottunk. Ott elhagyott bennünket a pasa és kísérete is. Ettől kezdve mindenki tagolt rendben ment, mindig a tengerpart mentén, majd homokos síkságokon és kavicshordalékon, majd meredek sziklás részeken keresztül; röviden élvezhettem a tengeri partvidék festői képeit. A tenger állandóan a jobbunk felől volt, gyakran annyira közel mentünk, hogy a hullámok a katonák lábai alatt gördültek tova. Általános nevetés tört ki, amikor jött egy erősebb hullám, s egyiket-másikat erősebben érte. Az egyik ló szállítja a gyógyszertárat két őrrel, aztán a másik ló az én magánmálhámmal, egy koffer, összehajtható vaságy és ágynemű — egy őrszemmel, végül az én hátaslovam és személyes kíséretemre ismét egy ember. A csater vezeti a tevét. A teherhordó állatokat egy hadnagy vezényli, és nagyszámú őrség kíséretében haladnak előre. Ahol éjszakáznunk kell, ott verik fel a sátrukat. Ha este megérkezem a megadott helyre, már készen találom a sátramat, benne el van készítve az ágyam, és nagyszerűen kipihenhetem rnagam mindjárt. Csakhamar tüzet raknak, s az ember elfogyasztja azt, amit éppen kap. A táj jellege itt egészen más, mert főként olajfa látható, szederfa, oleander, gránátalmák, füge, fügekaktusz, szentjánoskenyérfa, datolyapálma, narancs és citrom. A vidék szürkébb a szürkénél. A távolban, ahol a földek vannak és fölöttük a sziklák, egyáltalán nem lehet felismerni a házakat és a falvakat, mert a házak tető nélküliek, kőhalomnál egyébnek nem látszanak, akár csak a környező sziklák.