Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Kapronczay Károly—Vida Tivadar: Tarczay Kálmán Törökországból 1871-ben írt levelei

Tripoliban az első napok elteltek bemutatkozásokkal, látogatásokkal és lakáskereséssel. Eleinte vendége voltam az itteni helyőrségi dragonyos ezred orvosának, Jusszuf Effendinek, aki 1848/49-es kivándorló, a Bécsi Légió őrnagya volt. A város közelében egy meglehetősen magas, sziklás domb emelkedik ki; ennek a tetején van a keresztes lovagok által épített erődítmény. Ott lakik most vadászaimnak egy része, és ott a kórház, valamint a gyógyszertár. A lakosok arabok s részben mohamedánok, részben keresztények. Utóbbiak körében képviselve van minden felekezet, még nekünk is van itt egyházközségünk; Bejrutban van evangélikus iskola és templom. A férfiak közül sokan beszélnek franciául vagy olaszul, kevesen törökül. Valamennyi nő, akár keresztény, akár mohamedán, akár zsidó, mind csaknem azonosan öltözködik, mindig le vannak fátyolozva, és ha kimennek, még egy fehér vászonlepedőt terítenek az egész testükre. Csak a beduin asszonyok és lányok járnak fátyolozatlanul, akik a városba jönnek ; valamennyiük tetovált az arcán, a kezén és a karján, és sokan hordanak gyűrűket vagy más aranyékszert a jobb oldali orrcimpájukban. Mind a gazdagok, mind a szegények szabadon hagyják a mellüket, és csak félig takarva, rajta szoros ruhával. A városnak vagy 25 000 lakosa van, Mina kikötővárosának kb. 5000. A kikötőben mindig sok a hajó. Ami az élelmiszereket illeti, ezek kissé „vidékiek" az én gyomromnak, és sok minden hiányzik, hogy a mi szokásaink szerint lehessen vinni a konyhát. A húsféleségek közül tk. csak a juhhús található (1 Ft 30 kr.), csirkék (30-35 kr. darabja), kiváló tengeri halak. Disznókat, teheneket, borjúkat nem vágnak, és a vad nagyon ritka, ugyanígy a kacsa, liba és a pulyka, amelyeket Egyiptomból szállítanak, és nagyon drágák. A tejet állandóan 1

/

4 rész vízzel keverik, 1 meszely

10 5 kr-ba kerül; az édes tejszínt nem ismerik, csak az aludt tejet, amelyből nagyon sokat fogyasztanak. A tojás most drága, 4 és 10 kr, de később kap az ember 15-öt 10 krajcárért. Mézet még nem láttam. A gabonafélékből ismerik a búzát és az árpát, mindkettő nagyon drága. Mivel a malmok csupán kézimalmok, mint Krisztus idejében, vagy kezdetleges vízimalmok, jó lisztet Oroszországból kell hozatni... Nincs az egész városban olyan liszt, amelyből finom dolgokat lehetne készíteni. Kenyér egyáltalán nincsen, csak kis kalácsok, amelyeket nagyon nehéz megszokni. Még a legjobb a hajós-kétszersült. A kukorica ritka és nem eszik, a rizs fő élelmezési cikk, különösen a vörös fajtája, a Nílus iszapjából, Egyiptomból. A hüvelyesekből a bab és a borsó, aztán a burgonya, sárgarépa, a hagyma minden fajtája, a karfiol, amely akkora, mint Etelkátok, salátafajták, paraj, petrezselyem, sampinyongomba, és gyümölcs, a legszebb és legjobb, ami van. Egész télen át a nedvdús narancsok frissen a fáról, aztán citrom, őszibarack, füge, datolya, tömegnyi eperfatermés, földi szeder, dinnye és uborka, aztán sok zöldségféle és olyan gyümölcsfajták, amelyek nálunk egyáltalán nem találhatók, s amelyek nem is használatosak, így a banán és más déligyümölcsök, elég az hozzá, minden elképzelhető. Az italok: világos sör, bor, s ez minden. A kávé napi szükséglet szegény és gazdag részére, rendkívüli „vendéget" megtisztelnek pálinkával. Teát nagyon ritkán isznak, a bor csak palackokban, behozva kapható, drága és rossz. Nyáron narancs-, citromszörpöt és más aromás leveket isznak. Szivarkát