Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
TANULMÁNYOK - Schultheisz Emil—Tardy Lajos: Egy reneszánsz-korbeli orvosdiplomata (angol nyelven)
Petrus Hispanus, who became Pope John XXL" The connection between Isaac Israeli and the Canon of Avicenna was dealt with in the basic work of H. Schipperges. 42 Jewish physicians frequently appeared in the European centres of Arab medicine. One of its best representatives in Southern Europe was Faraq ben Salim, a Jewish physician from Girgenti, who was in the service of Charles of Anjou from 1279. Medical history remembers him chiefly as the translator and commentator of Mesue and Rhazes. The Arab original was brought from the ruler of Tunis by a special delegation of Charles of Anjou. Later these Latin translations were used in the East! 43 In connection with the role of the Jewish physicians mention must be made of the pseudo-Aristotelean diaetetics, which had a considerable influence on European medicine in the 14—15th centuries. This was allegedly of Greek origin, but in fact was the Latin translation of an 11th century Arab compilation under the title "Secretum Secretorum". Its Hebrew translation by Rabbi Jehuda al Charizi was translated back to Arab, and later once more into Latin. 44 By the light of these data it is more understandable how the wandering Jewish doctor, who was well versed both in European and Eastern medical practices and transmitted the achievements of Arab medicine, could find a place among the doctors of the King of Poland. Összefoglalás A középkori, majd a renaissance uralkodók udvari orvosai igen gyakran jelentős diplomáciai küldetéseket teljesítettek. A diplomáciai megbízatások ellátása e korokban ugyanolyan különleges személyi kapcsolatokat kívánt meg, mint az udvari orvos és betege közötti relációban testet öltő bizalom. Aki testi bajait elpanaszolja udvari orvosának s lelki gondjait feltárja előtte — az nem találhat állami titkai megőrzésére sem alkalmasabb személyt. A tanulmány ennek a jelenségnek gazdag példatárát vonultatja fel. Hosszasabban időzik a magyarországi orvos-diplomatáknál, majd rátér a zsidó orvos-diplomaták rendszeressé vált kettős funkciójára az európai udvarokban, elsősorban Spanyolországban. E bevezetés után a tanulmány rátér a XV. század második felének perzsiai viszonyaira, Uzun Hasszánnak, a turkomán eredetű perzsiai uralkodónak külpolitikájára, melynek tengelyében az európai hatalmakkal kötendő oszmánellenes szövetkezés állt. Uzun Hasszán zseniális elképzeléseiben elsősorban Velencére, Magyarországra, Lengyelországra és Moldvára építette reményeit, mint a félelmetesen terjeszkedő török hatalom leküzdésében elsősorban érdekelt európai államokra. Átfogó tervének i_ r ' 41 De diaetis universalibus; De febris. Cf. Erlanger, P.: Isaac] Judaeus, Tübingen, 1922 12 Die Assimilation der arabischen Medizin durch das lateinische Mittelalter. Wiesbaden, 1964. 43 Steinschneider, K. : Constantinus Africanus und seine arabische Quellen. Virchows Archiv, Jgg. 37, 1866,358 p. 44 Cfr. Wöstenfeld, F.: Die Übersetzungen arabischer Werke in das Lateinische seit dem XI. Jahrhundert. (Abh. Gesch. Wiss., No. 22.) Göttingen, 1877, 82 ff.
