Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ELŐADÁSOK — KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Fazekas Árpád: Korányi Frigyes nagykállói kórházának története

KORÁNYI FRIGYES NAGYKÁLLÓIKÓRHÁZÁNAK TÖRTÉNETE FAZEKAS ÁRPÁD A

Korányi Frigyes által [4, 8, 15] Nagykállóban 1863 végén létrehozott Szükségkórház (vagy ínség-kórház) Szabolcs vármegye egykori székhelyének időrendben nem az első gyógyító intézménye. Nyoma van ugyanis annak a nagykállói ref. egyház anyakönyveiben [2, 1, 16], hogy már a XVIII. sz. végén „ispitály" volt Nagykállóban. Dohnál [2] szerint: „Bizonyára leprosorium bélpoklosok részére, azonos a későbbi lazarethummal, amely azonban az 1860-as években már csak mint vármegyei pénzalap szerepel." Lehetséges, hogy ezen „ispitály" azonos Jósa István (1756—1839) vármegyei főorvos Kállósemjénben létesített [10] „különös ispitály"-ával. Szabolcs vármegye Rendjei ugyanis 1792. ápr. 19-én 4 új kórház felállítását javasolták lueses betegek hatósági kezelése céljából a Helytartótanácshoz küldött felterjesztésükben „a k. semjéni ugyanazon physicus által elkezdett különös ispitálynak példájához képest". Nagykálló, Kiskálló ( = az előbbi része) és Kállósemjén már régen is annyira közel esett egymáshoz, hogy a szokás szerint településen kívül épített lazarétumok esetében a területi hovatartozás érthetően elmosódhatott. Az is kétségtelen az 1840. évről megmaradt nyomtatott vármegyei szabályrendelet [5] alapján, hogy Nagykállóban már régóta nagyobb rab-kórház is működött a vármegyei fegyház keretei között főorvossal és alorvossal. Pontosan szabályozták orvosi jegyzőkönyv vezetését a rabokról, a gyógyszerek rendelését és a rabok élelmezését. Még nagyobb műtéteket is végezhettek a rabok kórházában, mert a rendelet 49. pontja így intézkedett: „Minden olly orvosi munkálatokat, mellyek tagvágásokat, vagy életet veszélyeztető próbákat kívánnak az Alorvos csak a Főorvos vagy annak távollétében meghívandó más Orvos jelenlétében fog megtenni." Ismeretes, hogy Korányi Frigyes 1861. évi rövid megyei főorvosi működése idején igyekezett javítani a vármegyei börtönök hygienes viszonyain. A vármegyei kórház-alap létezéséről régi adataink vannak: dr. Jósa István vármegyei főorvos 1837. évi nyugalomba vonulásakor 500 váltóforint, jogász-fia, dr. Jósa Péter pedig végrendeletében 1872-ben 800 váltóforint [3, 7] és Nagykálló városa a Szükség-kórház számára 1804-ben 1000 forint alapítványt [13] tettek. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az 1860-as évek elején nem volt közkórház (ispotály) Nagykállóban, mert a szabolcsi betegek más megyék kórházaiban, pl. : a „debreczeni Kórház"-ban vagy a „temesvári polgári Kórházban" feküdtek ezen időben [11].