Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

ELŐADÁSOK — KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Duka Zólyomi Norbert: Az orvosdoktori értekezések jelentősége Albrecht Haller Disputationes c. gyűjteménye alapján

AZ ORVOSDOKTORI ÉRTEKEZÉSEK JELENTŐSÉGE ALBRECHT HALLER DISPUTATIONES C. GYŰJTEMÉNYE ALAPJÁN DUKA ZÓLYOMI NORBERT A szakirodalomban néha felvetődik a kérdés, hogy milyen értelme és jelenl\ tősége van annak, ha az orvosjelölt csak írásbeli értekezés, disszertáció alapján nyerheti el az orvosdoktori rangot. Tudjuk, hogy a távolabbi múltban minden egyetemen a jelölt ismereteinek ezen írásbeli bemutatása a doktor cím elnyerésének elengedhetetlen feltétele volt. Magyarországon, ill. az akkori Habsburg Monarchiában 1848 után szűnt meg ez az előírás, de mindenfelé ma is vannak orvostudományi karok, ahol az előírt szemeszterek elvégzése és a kötelező vizsgák letétele még nem jogosít fel a doktori cím (Dr.) viselésére és azt az egyetem csak írásbeli disszertáció megvédése után adja meg (pl. Svájc, Olaszország, Franciaország stb.). Ha csak a formát tekintjük, a kérdés nem tűnik fel problematikusnak. A jelölt bizonyos témakörből írásban köteles számot adni arról, mit tanult meg az egyetemi évek alatt és azt kerek, tudományos módszerrel felépített szintézis alapján kell felmutatnia. Mondjuk helyesebben, hogy kellene. Mert ha akármelyik történelmi időszakot tekintjük — itt a 18. századra akarunk szorítkozni —- a diszszertációk jó része nem is a jelölt műve volt, egykorú és későbbi lexikális művek gyakran nem is a jelöltek, hanem professzoraik neve alatt vezetik az értekezéseket, így Szinnyei J. a nagyszombati Winterl Jakab neve alatt említi fel pl. Maurizio Fabi értekezését, Jöcher Gelehrten Lexikonja a régebbi időre nyújt erre számos példát (Ruland Márton, Jessenius tanítványainak a disszertációi tanítójuk neve alatt). Azt is tudjuk, hogy olykor a tehetségesebb iskolatárs írta meg a disszertációt barátja részére, illetve más részére is kellő fizetségért. Sőt, kimondott plagiátumokról is van tudomásunk, melyek simán mentek át a szaktanár, de tanári kar szűrőjén is. Jellemző példát nyújt erre a nagyszombati orvoskaron végzett soproni Godfred Honorius Oertel disszertációja: De diéta literatorum, Tyrnaviae 1775, mely néhány toldalék kivételével Mehrl Jeremiás pozsonyi orvos 1773-as hallei doktori értekezésének teljesen szó szerinti másolata (De praeservandis Literatorum Morbis, Halae 1733). 1175 sorból csak 391 Oertel saját fogalmazása.

1 Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy az önálló munkák legnagyobb része is puszta irodalmi kompiláció volt, az „ille dixit" (Hipokratész, Galenus) és más „autoritások" kritikátlan idézése jegyében, önkéntelenül is fel1 Duka Zólyomi N. : Orvosképzés a nagyszombati egyetem orvostudományi karán. Comm. Hist. Artis Med. 51—53 (1969). 51—53. 13 Orvostörténeti Közlemények 7374