Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)
TANULMÁNYOK - Cseh Imre: A bajai városi kórház történetének vázlata
befizette a kórház javára. E bejegyzésből az is kitűnik, hogy a természeti és sorscsapások elvonulása után az emberek a múltban is szívesen vigadoztak, talán a kiállott lelki megrázkódtatások reakciójaként. Az 1840-es tűzvész után újjáépített kórháznak betegforgalmáról és a beteganyag szociális összetételéről Roseman Pál dr. városi főorvos („városunk rendes orvosa") 1800-as beszámolójában tanlálunk számszerű adatokat 1852-től kezdődően. E beszámoló szerint 1852-ben 104 beteg fordult meg kórházunkban. A „kórosztály" 1852-beli kiadása 870 forint 13,5 krajcárt, a „gyámosztályé" 1207 forint 81 krajcárt tett ki. Mivel az év folyamán a megfordult 104 beteg közül mindössze 04 fizette meg az ápolási díjat, ebből és az akkor 23 000 forintot kitevő alaptőke kamataiból nem lehetett fedezni a kiadásokat. E jelentés nyomán határozta el a közgyűlés, hogy a város pénztárából kifizetett számlák minden forintjából 1 krajcárt levonnak a városi kórház javára. Később aztán elérték azt, hogy a Helytartótanács kötelezte a községeket, hogy a saját lakosságukból származó betegek felmerülő ápolási díját a kórháznak fizessék meg. Roseman dr. jelentése szerint a tárgyalt időszakban 10 év alatt ápolt, 1617 főt kitevő beteganyag szociális összetétele a következő volt: 897 iparos, 57 „tisztesb" és kereskedő, 663 cseléd, katona és koldus. Jóllehet ez időben Baján 7 orvos és 5 sebész működött, a kórháznak külön orvosa nem volt, hanem a városi orvos látta el a kórházi orvosi teendőket, a hetvenes évektől kezdődően másodmagával. Az 1879. szeptember 28-án tartott közgyűlésen egy felszólaló sürgette a külön kórházi orvosi állás megszervezését, de e tárgyban akkor elhalasztották a döntést. [A név szerint is ismert első orvos, aki főfoglalkozásban látta el a kórházi orvosi teendőket: Ladányi (Lőwy) Mór dr. volt, aki e tisztséget 18S7-től töltötte be.] Ugyanezen az 1879-i közgyűlésen nemcsak az orvosi ellátottság hiányai miatt, hanem a gyógyszerelés, ápolás és bánásmód tekintetében tapasztalt visszásságok miatt is sok panasz hangzott el, ezért a polgármester és a városi főorvos javaslata alapján reformok bevezetését határozták el. Ezek közül a leglényegesebb volt, hogy az ún. gyámosztálybelieket a kórházból kitelepítik és magánházakban helyezik el. Nem tudtuk megállapítani, hogy ezt a határozatot végrehajtották-e, az azonban bizonyos, hogy a kórház szomszédságában levő telken csak 1886-ban építették fel a szegényházat, mely ma is létezik, s szociális otthonként tölti be hivatását. Mindebből kitűnik, hogy kórházunk részbeni szegényházjellege esetleg már 1879-ben, de biztosan 1886-ban megszűnt, s azóta kórházunk kizárólag gyógyító intézményként funkcionál. A SZÁZADFORDULÓTÓL AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ VÉGÉIG Az 1840-es tűzvész után újjépített kórház a XX. század elején már nem felelt meg a kor követelményeinek, ezért új kórház építését határozta el a város vezetősége. Megszervezték a „Baja Város Kórházépítő Bizottságát", mely az építkezés tartama alatt szorgalmasan, olykor hetenként két alkalommal is ülésezett. Az ülésekről készített jegyzőkönyveket tartalmazó kötetből a Pécsi Állami Levéltárban 1963-ban a következő érdekesebb adatokat jegyeztem ki: Az első ülést a bizottság 1901. december 10-én tarotta Hegedűs Aladár dr.
