Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Kovalovszky Miklós: Tehetség és betegség — Ady patográfiájához

summáz : „Jaj annak a magyar embernek, aki nem tud inni, meg kell ezt tanulni."

51 A veszedelmesebb mérgek és mámorok felé csak Párizsban kirobbanó betegségének megrázkódtatása, idegállapotának tépettsége tereli. Bölöni említi, hogy Ady 1906—1907-ben, második párizsi útján, újra sokat olvasta Baudelaire-t, miután már 1904-ben, első párizsi tartózkodásakor megismerkedett vele, és fordította szonettjeit. Théophile Gautier előszavából tudta meg, hogy Baudelaire-ék a párizsi Szent Lajos szigetén levő Hotel Pimodanban hasist élveztek.

55 Ez adott neki ötletet a maga borszenvedélyének művészi elemzésére, s valószínűleg a Hotel Pimodán szeánszaira gondolva kérdi, még 1905-ben, az alkohol rabságáról írva: ,,Véletlenség-e vajon, hogy az embernek fia — iszik? Avagy ha nem iszik, hát hasissal, ópiummal s miegymással kábítgatja olykor magát?" De már egy 1901. évi cikkében említi a kor lelki fáradságtünetével kapcsolatban a bőraláfecskendezéseket és a hasisevőket.

5l(i A mámorokkal és bódulatokkal barátkozó költő kíváncsiságát izgatta az irodalmi nevezetességű egzotikum: milyen lehet? „S hogy hasishoz nem juthatott, ismerni vágyott —• nem szenvedélyből, csak csupa kíváncsiságból — a morfint s az ópiumot. Kívánkozott minden tiltott gyümölcs után."

57 Altatókat, idegcsillapítókat használva, mindig orvosok közelében s gyakran szanatóriumokban élve, természetes, hogy ez a kíváncsisága könnyen kielégülhetett: bele-belekóstolt alkalomadtán a számára új, kevéssé ismert, menekítő és új lelki szenzációkat, gyönyöröket ígérő bódulatokba is. Egy 1906-i novellájában már céloz erre (Vörös felhők alattj. Sűrűbben valószínűleg csak 1913-i mariagrüni szanatóriumi időzésétől kezdve kóstolgatta a mesterséges mámorokat. Ott ugyanis sok morfinistát kezeltek, s Ady a kúra kölcsönös kijátszására szövetkezett velük, így például egy váradi asszonnyal, az Ady-irodalomban Nyanyuci néven ismert nővel; hosszabb szerelmi kapcsolatba is került vele. Ő és férje — mindketten morfinisták — csábította rá Adyt is a méreg élvezetére.

58 Dénes Zsófia igen érdekesen számol be Adynak a morfinhoz való viszonyáról a költő vallomásai alapján; említ néhány verset is, amelyet Ady állítólag morfinmámorban írt: Hogy Délre fussunk, A csodák földjén s talán a Halottan és idegenen. Ady Lajos tagadta, hogy bátyja valaha is morfinizált volna, és vallomását csak meghökkentő szándékú mesének mondta. Dénes Zsófia azonban elmondja, hogy Ady halála előtt három hónappal is elárulta neki, hogy ha „néha, igaz, hogy eléggé ritkán, leküzdhetetlen vágyat érzett morfium után — főként csak azóta, hogy Nyanyuci felbukkant az életében", apró csalafintaságokkal, cselédvesztegetéssel mindig megszerezte, s ágyában rejtette el.

59 Ady Lajossal szemben 54 Tavasz 1919. dec. 6.; Ady Lajos i. m. 86—-7, enyhítő-szépítő színezéssel; Nagy Andor i. m.:, Hegedűs: Ady Endre nagyváradi napjai; Kovalovszky i. m II. 335—773; vö.: „Fusson, akinek nincs bora." 55 Bölöni i. m. 96; vö. Vallomások és tanulmányok 270; Ady az irodalomról 84, 106, 395; Révész: A teljes Ady—Léda regény 343—4;Ady-Múzeum I, 163; Lengyel i. m. 286—8; Ady Összes prózai müvei V, 13, 178, 187; VIII, 239;^4 magyar Pimodán I. 5,; Összes prózai művei VI, 274; I, 500. 57 Bölöni i. m. 96. A magyar Pimodán II. 58 Hegedűs: M. Nemzet 1961. dec. 29.; Ady Lajos i. m. 168; Ady Lajosné (—Dénes. Zsófia) i. m. 240; Dénes: Akkor a hársak épp szerettek .. . 227. 59 Dénes: Élet helyett órák 161, 182—92.