Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Kovalovszky Miklós: Tehetség és betegség — Ady patográfiájához

ressziót, hipochondriát és fokozódó neuraszténiát fejlesztettek ki.

4

'

1 Ezeknek gyötrelmei elől pedig menekülni igyekszik: az alkohol, a nikotin, altatók, sőt alkalomadtán más mérgek, szertelen szerelmek vagy röpke gerjedelmek feledtető, bódító mámorába. Nemcsak a Halál rokonának, hanem egyenesen halálraítéltnek látja magát, akinek órái meg vannak számlálva, de ezek az órák még elébe hozhatják az élet minden gyönyörűségét. Úgy érzi tehát ebben a siralomházi állapotban, hogy mindenhez joga és szabadsága van, amit elérhet, s gátlástalanná nőtt önpusztító szenvedéllyel, követelő mohósággal ragad meg még egyszer — talán utoljára — mindent, amit a lét teljessége nyújthat neki. Életének állandó kísérője lesz a betegségével beléje oltott haláltudat, s az áthatja egész egyéniségét, életét, költészetét. A gyötrődő ráeszmélés, majd a kezelés hatására beálló javulás után állandósul tehát Ady lelkiállapotának alaphangulata, a melankólia, a depresszió. Rossz közérzete nemcsak betegségével, hanem szertelen, önpusztító életmódjával is összefügg. Lelkialkatának eredendő érzékenysége neuraszténiává fokozódik, hipochondriává torzul, s ez diktálja leveleinek örökös betegség-panaszát, vallomásainak halál-jóslatait. Önmaga és a világ elől menekül alkoholba, érzéki mámorba, bódító mérgekhez. Ezek ki-ki emelik őt a depresszió sötétségéből, néha az életérzés teljességének csúcsaira is, de visszahatásuk egyre jobban rombolja testi-lelki egészségét. Két ízben, 1911 márciusában és 1915 februárjában annyi altatót vett be, hogy napokig eszméletlenül feküdt.'

5 A mi viszonyaink közt természetesen az alkoholé az elsőség. Bár apja józanul mértéktartó volt ital dolgában, apai nagyapja s főként anyai ősei szertelen és szabálytalan életű emberek.

15 A magyar falvakban, különösen a Szilágyságban, természetes tartozéka volt az életnek a bor, s nyilván ez jellemző a költő őseinek életformájára és egyéniségére is.

17 A hajlam vagy hatás dolgában nem kell tehát nagyon és messze kutatnunk. Ady Lajos mondja el, hogy anyai nagynénjük, falusi szokás szerint, jó szándékkal, titkon egy-egy pohár bort diktált a csenevész kis Endrébe. Más ilyen meggondolatlan kísértések is érik a fiút, „aki maga is megemlékezik róla, hogy a boritalhoz kicsi gyermek korától kezdve valami különös erő vonta".

18 Nemcsak odahaza, Érmindszenten látta a borozó-virtuskodó kedv példáit, hanem Nagykárolyban is, amikor mint kis kosztosdíák a megyei hivatal kenyerére szorult hétszilvafásoknál vagy „végzett" földesuraknál lakott, akikből felfeltört a könnyelmű, dáridózó-mulató „úr".

19 A kis Ady azonban még csak szemlélője és tanúja a felnőttek mulatozásainak. Más világba kerül aztán a sza41 Ady Lajos i. m. 105; Révész: Ady Endre életéről ... 126—128; uő.: A teljes Ady—Léda regény 97, 101. 45 Ady Lajos i. m. 144; Révész: Ady tragédiája I, 98; Bölöni i. m. 248; Lengyel i. m. 377. 40 Ady Lajos i m. 20—3; Bóka László: Ady Endre pályakezdése 40—1; Kovalovszky i. m. I, 30, 42, 46, 61, 178, 203, 393; A magyar Pimodán II. 47 L. A magyar Pimodán V—VI. 48 Ady Lajos i. m. 15—6. 40 Uo. 23; Bóka i. m. 27; Hetey i. m. 14—25; vö. a Víg Avay Ábris c. novellával.