Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Kovalovszky Miklós: Tehetség és betegség — Ady patográfiájához

a) A Hágár oltára, Az első asszony, A gyermekség elégiája, Heléna, első csókom, A Szerelem eposzából, Fölkelések és feledkezések ; b) A Pokol-játék, Mikor Bodrit legyőzték, A gólyafészek, Zsuzsu és én, Vörös felhők alatt, Éva, a legutolsó leány, A negyedik nyáron, Régi tavaszi háború, Ottilia és Bella, A kis Dudus, Katinkáig. Mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy diákkorának néhány kamasz-rajongásán, a Zsóka-epizódon és egy szomszéd falubeli kislánnyal, Kovács Boriskával szövődő tavaszi idillen kívül igazi; komoly szerelmei nem voltak.

6 Debrecenben a titokzatos Kíváncsi elzárkózik a személyes ismeretség elől. Váradon Márton Gabi, majd Bilkey Irén iránt lobban fel, de ezek is félbemaradt s úgy látszik, inkább egyoldalú vonzalmak. Női társaságban még zárkózottabb lett, s az úgynevezett tisztességes nőkkel szemben félszegen bátortalan. Mindez nyilván nem volt vonzó a nők szemében, nemigen kelthetett bennük érdeklődést vagy viszont érzelmet.

7 Benne pedig emésztő, csodaváró, lélekcserélő vágyak izzottak, amelyekkel a teljesség mámorát akarta elérni, s e vágyakat tüzelte korán ébredt, heves szexualitása is. Nem találván meg a lekötő és feloldó szerelmet, a puszta testiségbe menekül, s ott keres pillanatnyi és_olcsó.kielégülést, ahová a kisvárosi erkölcsök kényszere és a maga éjszakázó élete sodorja. Ahogy pedig egyre jobban belemerül, szinte dacos kihívással, az alkalmi, vásári szeretkezések társadalmonkívüliségébe, úgy kerül minden érzelmi kötöttséget, kapcsolatot. Lehet, hogy valami csalódott, kiábrándult cinizmus, de talán erkölcsi gátlás, lelkiismereti félszegség is arra készteti, hogy egyre inkább kirekessze magát a polgári társaságból. Fehérné ezt mondja róla: „Nincs jó híre polgári szempontból, mert... nem jár sehová sem családhoz. Az úgynevezett 'úri nőket' ő unalmasnak tartja, minden társadalmi forma neki terhére esik." Erről az idegenkedésről o maga is vallott.

8 Ady Endre szabados ifjúkora és betegsége közt természetes az összefüggés. Néhány előzményt említünk először. Ezek azt mutatják, hogy Adynak korán kezdett és a kor „erkölcsi" rendje szerint a prostitúcióra kényszerült nemi élete már jókor s intő jelekkel figyelmeztette őt veszedelmeire. Madáchy Boldizsár, Ady földije mondta, Ady Lőrincné közlésére hivatkozva, hogy Endrét már zilahi diák korában fertőzés érte. Sokáig szégyellte megvallani szüleinek, és így mire gyógyításra kerülhetett sor, a baj már súlyosan elhatalmasodott. (Hasonlóképpen járt később öccse is; ez okozta magtalanságát.) Dr. Tüdős Kálmán, a debreceni Kollégium orvosa írja emlékezésében, hogy Ady 1896—7-ben, I. éves joghallgató korában (de lehet, hogy 1898—9-ben; az emlékezet könnyen egybemossa az éveket) betegen, gondozás nélkül feküdt lakásán. Tüdős dr. közli, hogy a baj nem lues volt,

9 Megemlítünk itt még egy debreceni adatot, nem tényszerű, hanem hangulati kapcsolata miatt. Adynak 1899 nyarán és őszén Kíváncsihoz írt levelei olyan kétségbeesett lelkiállapotról, öngyilkossági gondolatokról szólnak, homályos célzásokkal és megokolással, hogy 8 Ady Lajos i. m, (>0; Kovalovszky i. m. II. 31—3.; Ady Összes prózai müvei I, 24. 7 Kovalovszky i. m. I, 270—7, 518, 595—9, 608—9; II. 31, 38—70, 251—330, 367 — 74, 524—34 8 Dénes Zsófia: Akkor a hársak épp szerettek... 31; Kovalovszky i. m. I, 501—3. II. 776. 9 Ady-Múzeum I, 57.